Ma is érezhető a megosztottság

Jochen Staadtot, a Berlini Szabad Egyetem politológusát kérdeztük a német újraegyesítés évfordulójának megítéléséről és valódi eredményeiről.

– Németország újraegyesítésének 25. jubileumán a kormány a történelmi fordulatot követő időszakot úgy értékelte, hogy a „mérleg vállalható”. Valóban az?
– Az összképet tekintve ez megfelel a valóságnak. De vannak problémák, amelyekről megfeledkezünk az átfogó mérleg árnyékában. Így az új tartományokban még mindig kevesebbet fizetnek ugyanazért a munkáért, mint az ország nyugati részében. A díjszabásokban mutatkozó különbségek 30 százalék körül mozognak. Nyomasztó jelenség, hogy huszonöt évvel az újraegyesítés után – a gazdasági élet hasonló szervezettsége mellett – még mindig fennállnak ezek a jövedelmi különbségek.

– Helmut Kohl, az „egyesítés kancellárja” virágzó tájakat ígért az NDK polgárainak. Ebből mi valósult meg?
– Az infrastruktúra kiépítése, az út- és az 1945-ös körülmények között működő vasúti hálózat felújítása, az omladozó épületek renoválása jelzi a beígért virágzó tájakat. Az idősebb generáció viszont még mindig fenntartással viszonyul az egyesült köztársaság gazdasági rendszeréhez. Az egymáshoz közeledés mentális folyamata még nem zárult le.

– Mennyire jellemző még az úgynevezett ossie-wessie megkülönböztetés?
– A negyven évesnél fiatalabb korosztály számára már nem. Az 1990-es évek elején hárommillió személy hagyta el a hajdani NDK-t, de azóta több mint kétmillió visszatért. Elsősorban a fiatalok vándorlásának a következménye, hogy számukra a megkülönböztetés elvesztette hatását. Másként vélekednek viszont az idősebbek, akik életük nagy részét a szocialista ideológia befolyása alatt töltötték el. Hasonló képet mutat az ebbe a korosztályba sorolható nyugatnémetek hozzáállása is, akik például sokkal szívesebben utaznak Olaszországba vagy Spanyolországba, mint az új tartományokba, legfeljebb ha ott rokonaik élnek. Ők wessie-európainak tartják magukat, és abból indulnak ki, hogy az Elbánál kezdődik a Kelet.

– Feltűnő, hogy a keleti tartományokban erős szocialista párt (Baloldal) működik, de ezzel párhuzamosan jelentős szélsőjobboldali erők is befolyásolják a közvéleményt. Furcsa kettősség ez.
– A szocialisták iránt megnyilvánuló szimpátia az NDK történetének hagyománya, fennmaradtak az ideológiai beidegződések. Ezen túlmenően a Balodal ügyesen értett ahhoz, hogy a keletnémet érdekek védelmezőjeként lépjen fel. Ezt a lapot kijátszani azonban egyre nehezebb feladattá vált, tekintettel az onnan származó kancellárra. A sokszor idegenellenességre összpontosító szélsőjobboldal mozgatórugója szintén NDK-örökségre nyúlik vissza, ahol a társadalomból hiányoztak a külföldiek. Amikor 1965-ben az NSZK az egymilliomodik vendégmunkás érkezését ünnepelte, akkor az NDK-ban mindössze tizennyolcezer-ötszáz külföldi élt, az emberek nem szoktak hozzá az idegenekhez. A diktatúra megszűntével kialakult neonáci szélsőjobboldal azután lehetőséget kapott arra, hogy nyilvánosan fellépjen ellenük. Szerepet játszik az is, hogy a keletnémet kommunista egységpárt szívesen hangoztatta a nemzet, majd a haza jelentőségét. A propaganda a haza védelmét követelte a külföldi fenyegetéssel szemben. Erre a nacionalista beállítottságra nyúlnak vissza a szélsőjobboldal gyökerei.

– Tartani kell attól, hogy a migránsok érkezését kezdetben ünneplő hangulatot hamarosan a tömegek hatására megjelenő félelem érzése váltja fel, fokozva az idegengyűlöletet?
– Ezzel sajnos számolni kell! A társadalom érezhető aggódását azok a pártok és szervezetek is kihasználják, amelyek hasonló szellemi irányvonalat képviselnek. Érezteti negatív hatását a kormány egyre nyilvánvalóbbá váló tanácstalansága is.

– Miben látja az elmúlt 25 év legfájdalmasabb mulasztását?
– Mint a német történelem során már többször, most is elszomorító, hogy a diktatúrában elkövetett bűnökért – a politikai üldözésért, a válaszfal áldozataiért – felelős személyek majdhogynem büntetlenül, legfeljebb igen enyhe ítéletekkel megúszták. Nyomasztó érzés mind a még élő áldozatok, mind az elhunytak utódai és a történészek számára.