Így született meg a ma Szíriában látott, modernizált Szu–24M2 és Szu–25SzM. A korszerűsített elektronikának köszönhetően (például kétnormás, GPS/GLONASSZ alapú műholdas navigációs rendszer) nőtt a feladat-végrehajtás precizitása, azaz nemcsak az irányított, hanem a nem irányított bombákat is nagyobb pontossággal tudják célba juttatni. Ilyeneket vetnek be a közel-keleti országban is, a megjelent képeken FAB és betontörő BETAB bombákat lehetett látni a gépekre függesztve. Nőtt a gépek harci túlélőképessége is, modernizált önvédelmi berendezések beépítése révén.
A latakiai harccsoport kisebbik részét a hidegháborús Szu–27-es, a NATO-ban Flanker névvel illetett gépcsalád korszerűsített, már Oroszországban kifejlesztett és épített tagjai alkotják. Ezek a változatok ma is gyártás alatt állnak, és a légierő élvonalát jelentik. A Szu–30SzM egy többfeladatú vadászbombázó, melyet abból a Szu–30MK-sorozatból fejlesztettek ki, amit nagy sikerrel exportáltak Kínába, Indiába, Vietnamba, Malajziába és Venezuelába.
A Szu–34-es fejlesztésére irányuló (a Szu–24-esek leváltását célzó) programot már a Szovjetunió utolsó éveiben elkezdték, de csak a kétezres évek első évtizedére lett annyi pénze Oroszországnak, hogy a munkát befejezzék, és jelentősebb mennyiségben rendeljenek az új gépből. Mind a Szu–30SzM, mind a Szu–34-es képes nagy pontosságú csapásmérő fegyverek célba juttatására, de egyúttal levegő-levegő rakétákkal és korszerű fázisvezérelt radarral felszerelve az ellenséges repülőgépek elleni légi harcra is. Ami az előbbieket illeti, Szíriában eddig a KAB–500Sz típusú, műholdas irányítású bombák bevetését lehetett látni, melyek néhány méteres pontossággal is célba találnak.
A harci gépek munkáját veterán Il-20-as elektronikai felderítő gépek (ilyeneket fogtak a Baltikum felett az elmúlt hetekben a magyar Gripenek), illetve többféle drón (például Orlan-10-esek) egészítik ki. Ezek figyelik szenzoraikkal a lázadócsoportok rádióadásait, mindenfajta tevékenységét, ami alapján meg lehet tervezni a csapásmérő bevetéseket.
