Kemény napot tudhattak maguk mögött a Valdaj Klub tagjai, amikor csütörtökön az esti órákban a konferenciát záró találkozóra vártak. A nap folyamán előbb volt politikusok, köztük Dominique de Villepin francia és Wolfgang Schüssel osztrák kormányfő gondolatait hallgathatták meg a világrend átalakulásáról, majd Szergej Lavrov külügyminiszter és az elnöki adminisztrációt vezető Szergej Ivanov fejtette ki az orosz álláspontot a szíriai helyzetről, a minszki folyamatról és a nemzetközi kapcsolatok átalakulásáról.
Ennek tudatában fogalmazott úgy magabiztosan az egyik vezető orosz politikus, hogy Amerika az arcát, míg Oroszország a Krímet őrzi meg. Sok szó esett a többpólusúvá váló világrendről is, amelyben a Nyugat pozíciói érezhetően gyengülnek, míg Oroszországtól Indián és Brazílián át Kínáig a régi-új szereplők egyre több beleszólást követelnek a globális kérdések alakításába. Egyetértés volt abban is, hogy a világ bizonytalanabbá vált, s egyre lejjebb süllyed az erő használatának küszöbe.
Ezek után információkkal felvértezve, ám kifacsartan várták a Valdaj Klub tagjai a tanácskozást megkoronázó találkozót a konferenciát minden évben meglátogató orosz elnökkel. A biztonsági ellenőrzésen átesve bőven volt idő arra is, hogy összegezzék az elmúlt napok tapasztalatait, miközben többen már azt latolgatták, vajon mennyit késik Vlagyimir Putyin. A rutinosak még a kiírt kezdés után fél órával is a kávézóban voltak, a tanácskozás ismert vendégei pedig udvariasan már az előadóteremben várták a világ egyik legbefolyásosabb politikusának érkezését. Érezhető izgalom futott át a termen, amikor az interneten látható volt, hogy Putyin egy zöld Ladán, a most bemutatott új típuson, sportos öltözékben, farmerben és zakóban hajt a tanácskozás színhelyéül szolgáló, 1389 méter magasan, Krasznaja Poljanán lévő elegáns szállodához. A folyosóról kezdtek beszállingózni a vendégek, s elfoglalták helyüket Putyin díszvendégei is. Már a névsor is mutatta, mit gondol Moszkva az átalakuló világról. Az iráni parlament legendás elnökének, Ali Laridzsáninak a személye jelezte Teherán kiemelt helyét Oroszország közel-keleti partnerei között, az euroszkeptikus cseh exelnök, Václav Klaus meghívása azt mutatta, hogy Moszkva mennyire csalódott a természetes partnerének tekinthető Európában, míg a hidegháború végén Moszkvában nagykövetként dolgozó Jack Matlock a globális kihívást testesítette meg. Lassan mindenki elfoglalta a helyét, a közben átöltözött Putyin azonban még interjút adott az egyik vezető orosz csatornának. Egyre sűrűbben tekingettek a résztvevők a bejárat felé, megérkezett az előadás szövege, s jó másfél óra múltán maga Putyin is.
Az orosz elnök beszélt az erőegyensúlyon alapuló új világrendről, amelyhez – ne legyen kétségünk – többek között a szíriai katonai fellépésen át vezet az út. Moszkva igyekszik kihasználni a katonai sikereket, s érezhetően az erő pozíciójából tárgyalva emeli ázsióját. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy Moszkva csak a katonai megoldásban gondolkodik. Mint Putyin egyértelműsítette, a belső erőegyensúly megteremtésével párhuzamosan már a politikai megoldáson dolgozik. Mint az orosz elnök elmondta, Basár al-Aszad moszkvai tárgyalásain félreérthetetlenné tette partnerének, hogy tárgyalni kell az ellenzékkel, akár a fegyveressel is, ha az hajlandó az Iszlám Állam ellen fordulni. A legrosszabb lehetőségként említette Szíria felosztását, s egyértelműen kifejezte, hogy Moszkva célja a terrorizmus megtörése, az ehhez vezető út pedig a törvényes elnök megsegítése. S hogy miért lépett be Oroszország a konfliktusba? Mint fogalmazott, még ötven éve a leningrádi utca törvénye megtanította arra, hogy ha verekedni kell, akkor elsőként kell ütni.
Putyin beszélt az ukrajnai válságról, éreztetve, hogy ez elválaszthatatlan a szíriai fellépéstől. Bírálta Kijevet, amiért legfeljebb formálisan teljesíti a minszki megállapodásban foglaltakat, és mint mondta valójában abban bízik, hogy Berlin és Párizs nyomást gyakorol Ukrajnára. Egyértelművé tette, hogy Moszkva javítani akarja a kapcsolatait Európával, bírálta az Egyesült Államokat, amely sajátosan értelmezi a demokráciát, s mint arra többször visszatért, a rakétavédelmi rendszer kérdésében nem mondott igazat, hiszen az iráni atomalkuval világossá vált, hogy az egész telepítés Oroszország ellen irányul. – Már akkor megmondtuk! – fogalmazott az igazság adta önbizalommal.
A hét elejétől zajló tanácskozás hangulatát jól jellemezte az egyik vezető európai politikus, aki azzal kezdte előadását, hogy Oroszország megérkezett, meghatározó globális játékosként tért vissza a nemzetközi porondra.
