A tizenhárom-ötön a nagyvilág szeme

A gyeplő nélküli fejlesztések helyett Kína számára kedvezőbb lenne a kiegyensúlyozottabb növekedés.

Finoman szólva infantilis az új ötéves tervről készített állami propagandavideó. Nem csoda, ha már a kisfilm első néhány kockája után a nézőnek elkerekedik a szeme, és a látottak alapján úgy érzi, élete leghosszabb három percén van túl. A színes mesefigurák szinte másodpercenként ismételgetik el a „siszanvut”, azaz a tervre utaló „tizenhárom-öt” jelszót, és egymásra vetített különböző méretű állatfigurák szemléltetik a globális hatalmak erejének sorrendjét. Mégpedig úgy, hogy az új gazdasági terv égisze alatt fejlődő Kína két tenyere között tartja a legkisebb amerikai prérifarkast, az annál valamivel nagyobb orosz medvét, de még a medvét is betakaró legnagyobb méretű indiai elefántot is. A zenés-énekes produkcióból azonban sajnos a „hogyan?” kérdésre nem igazán kapunk választ.

A 13. tervezet szerint a fejlődés és az „egészséges növekedés” kulcsfontosságú tényezők lesznek a jövő Kínájának gazdaságában. Szakértők szerint azonban az országnak mindehhez legalább nyolcszázalékos növekedési ütemet kellene produkálnia, melynek szintjét a tervezet minimum 6,5 százalékban, főként a szolgáltatási szektor bővítésével, valamint a külföldi vállalatok befektetési lehetőségeinek javításával határozta meg. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válságot követően az egykori tíz százalék feletti növekedési ütem fokozatosan hagyott alább, s 2012 óta rendre nyolc százalék alatti értéket mutat. Kína ettől még gazdasági nagyhatalom maradt, és az Egyesült Államok után továbbra is a világ legnagyobb gazdaságának számít. A fejlődés megrekedése azonban éppen emiatt nyugtalanító.

Roberto Dumas Damas, a Sao Pauló-i Egyetem Kína-kutatója lapunknak arról beszélt, hogy Kínának valójában nem is igazán a gazdasági teljesítmény növelésére, mint inkább annak kiegyensúlyozására van szüksége. – A legtöbb elemzővel egyetemben úgy vélem, Kína növekedési üteme átlagosan alig lesz több évi öt százaléknál az elkövetkezendő tíz évben. Kínának ugyanakkor nem is a növekedési ütem fokozására van szüksége, hanem az eddiginél több háztartás elérésére a saját piacán, hisz ezáltal élénkülhet a belső fogyasztás. A következő tíz évben ez Kína legfőbb feladata, hisz jelenleg a megtermelt javakból sokkal több van neki, mint fogyasztóból – értelmezte lapunknak a kínai célkitűzéseket.

Ha Kína belső fogyasztása nem élénkül, a gyártási szektor reformja pedig továbbra is várat magára, India lehet az első a vesztesek között. Raghuram Radzsan, az Indiai Központi Bank (Reserve Bank of India – RBI) igazgatója a South China Morning Postnak adott interjújában a múlt héten beszámolt néhány eddig észlelt negatív hatásról. – A Kínába exportált termékeink iránti kereslet jelentősen csökkent, de közvetve érint minket az is, hogy más országok sem exportálnak annyit Kínába, mint régen, így ők is kevesebbet vásárolnak tőlünk – mondta.

A gazdaság és a pénzügyi élet gondjai mellett azonban számos társadalmi és szociális kérdés is megoldásra vár, melyek orvoslása nélkül a háztartások számának növelése, továbbá a fogyasztás élénkítése elképzelhetetlen. Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kormányának az egygyermekes politikával való szakítása értelemszerűen ezt a célt szolgálta, ám az öregedő kínai társadalom a nyugdíjrendszer reformját is sürgeti. Becslések szerint 2020-ra Kína lakosságában majdnem 20 százalék körüli lesz a hatvan év felettiek aránya, míg 2050-re létszámuk akár a duplájára is nőhet. Mindemellett a mélyszegénység, a régiók, sőt azokon belül a városok és falvak fejlettsége közötti szakadék is áthidalásra vár még, a környezetszennyezés kérdéséről nem is beszélve. A közelgő, klímaváltozásról szóló párizsi csúcs kapcsán tartott múlt csütörtöki sajtótájékoztatón Szu Vej (Su Wei), Kína klímaváltozással kapcsolatos tárgyalásainak főszónoka azt mondta: „Reméljük, hogy a párizsi találkozó olyan eredményt hoz, amelyhez mi aktívan hozzájárultunk. Kínának muszáj alacsony szén-dioxid-kibocsátású országgá válnia, más út nincs.”