Ha Kína belső fogyasztása nem élénkül, a gyártási szektor reformja pedig továbbra is várat magára, India lehet az első a vesztesek között. Raghuram Radzsan, az Indiai Központi Bank (Reserve Bank of India – RBI) igazgatója a South China Morning Postnak adott interjújában a múlt héten beszámolt néhány eddig észlelt negatív hatásról. – A Kínába exportált termékeink iránti kereslet jelentősen csökkent, de közvetve érint minket az is, hogy más országok sem exportálnak annyit Kínába, mint régen, így ők is kevesebbet vásárolnak tőlünk – mondta.
A gazdaság és a pénzügyi élet gondjai mellett azonban számos társadalmi és szociális kérdés is megoldásra vár, melyek orvoslása nélkül a háztartások számának növelése, továbbá a fogyasztás élénkítése elképzelhetetlen. Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kormányának az egygyermekes politikával való szakítása értelemszerűen ezt a célt szolgálta, ám az öregedő kínai társadalom a nyugdíjrendszer reformját is sürgeti. Becslések szerint 2020-ra Kína lakosságában majdnem 20 százalék körüli lesz a hatvan év felettiek aránya, míg 2050-re létszámuk akár a duplájára is nőhet. Mindemellett a mélyszegénység, a régiók, sőt azokon belül a városok és falvak fejlettsége közötti szakadék is áthidalásra vár még, a környezetszennyezés kérdéséről nem is beszélve. A közelgő, klímaváltozásról szóló párizsi csúcs kapcsán tartott múlt csütörtöki sajtótájékoztatón Szu Vej (Su Wei), Kína klímaváltozással kapcsolatos tárgyalásainak főszónoka azt mondta: „Reméljük, hogy a párizsi találkozó olyan eredményt hoz, amelyhez mi aktívan hozzájárultunk. Kínának muszáj alacsony szén-dioxid-kibocsátású országgá válnia, más út nincs.”
