Mivel Magyarország azon tagállamok közé tartozik, melyek óvakodnak az oroszokkal való „hangos” konfrontációtól és inkább a feszültség csökkentésének szükségességét szorgalmazzák, nem meglepő, hogy a misszió kommunikációja tudatosan visszafogott. Ennek jele, hogy míg a feladatban résztvevő más országok (például az erősítésként Észtországba települt németek) időről-időre nyilvánosságra hoznak felvételeket elfogott orosz gépekről, a honvédség ettől elzárkózik. De adatokat sem közölnek. A magyar katonák, akikkel ottjártunkkor beszélhettünk, pont erről, a misszió legizgalmasabb részéről nem árulhattak el részleteket.
Az elmúlt két hónap mérlegének megvonása csak úgy lehetséges, hogy a litván védelmi minisztérium nyilvános heti jelentéseit összevetjük a Luftwaffe-kontingens egy-egy hírével és ebből kiderül, hogy milyen elfogások maradhattak a BAP jelenlegi fő erejét adó kecskeméti gripenes kötelékre. Pontos listát ugyan így nem lehet készíteni, de az biztos, hogy az első magyar Gripen-pilóta, Fekete Tamás alezredes által vezetett kontingens mintegy tucatnyi éles riasztáson van túl, melyeket többségében orosz katonai repülőgépek miatt rendelték el. A levegőben kísért és azonosított gépek között volt többek között Il-20 elektronikai felderítő, Il-38 tengerészeti járőrgép, An-26-os szállító, de Szu-24, -27 és 34-es harci gépek is, többek között a kalinyingrádi Cskalovszkijban állomásozó 689. gárda vadászrepülő ezredből, mely a második világháborús szovjet ászpilóta, Alekszandr Ivanovics Pokriskin nevét viseli.
