A Honvédelmi Minisztérium a napokban először tette lehetővé magyar újságírók számára, hogy riportutat tegyenek arra a támaszpontra, ahonnan a NATO repülő erői rotációs rendszerben ellátják a vadászgépekkel nem rendelkező balti országok légterének védelmét azok 2004-es szövetségi csatlakozása óta. Míg Románia már 2007-ben, Csehország 2009-ben teljesített először ilyen szolgálatot, Orbán Viktor miniszterelnök 2012-ben a chicagói NATO-csúcstalálkozón jelentette be, hogy 2015 szeptemberétől négy hónap időtartamra a honvédség Gripen vadászgépei látják el a feladatot.
A 39-ik váltás – melynek felkészülését a vadászgépek tavaszi balesetei is hátráltatták – azonban merőben eltérő nemzetközi helyzetben kénytelen végezni munkáját, mint arra három éve számítani lehetett. Az ukrajnai válság kirobbanása óta ugyanis Oroszország határozottabban, demonstratíve használja légierejét világszerte, így a Baltikumban is. Az itteni NATO-misszió, mely hosszú éveken keresztül rutinfeladatnak, olykor-olykor még unalmasnak is számított, egyszeriben kiemeltté vált a szövetség számára. A Moszkvától leginkább tartó egykori szovjet tagköztársaságok esetében tudja ugyanis a legjobban bizonyítani a szövetség, hogy garantálja minden tagállama biztonságát. A gyakorlatban ezt azt jelenti, hogy az oroszok 2014 eleje óta jóval többet repülnek, ráadásul a nemzetközi, de a térségi légiirányítás által ellenőrzött légterekben rendszeresen szegik meg a légiközlekedésben résztvevőktől elvárt normákat. Nem adnak le repülési tervet, nem beszélnek rádión az illetékes irányítással, vagy nem kapcsolják be a fedélzeti válasz-jeladót. Bármelyikre, vagy ezek bármelyik kombinációjára is kerüljön sor, Siauliaiból fel kell szállniuk az éles fegyverzettel felszerelt készültségi gépeknek, hogy elfogják, azaz vizuálisan is ellenőrizzék a szabálytalankodókat, s meggyőződjenek arról, hogy nem ellenséges a szándékuk. A riasztást a NATO németországi Kalkarban lévő légi hadműveleti központjában rendelhetik el, de a gépek célra vezetése egy baltikumi harcálláspontról történik a térségben lévő radarok adatai alapján.
Mivel Magyarország azon tagállamok közé tartozik, melyek óvakodnak az oroszokkal való „hangos” konfrontációtól és inkább a feszültség csökkentésének szükségességét szorgalmazzák, nem meglepő, hogy a misszió kommunikációja tudatosan visszafogott. Ennek jele, hogy míg a feladatban résztvevő más országok (például az erősítésként Észtországba települt németek) időről-időre nyilvánosságra hoznak felvételeket elfogott orosz gépekről, a honvédség ettől elzárkózik. De adatokat sem közölnek. A magyar katonák, akikkel ottjártunkkor beszélhettünk, pont erről, a misszió legizgalmasabb részéről nem árulhattak el részleteket.
Az elmúlt két hónap mérlegének megvonása csak úgy lehetséges, hogy a litván védelmi minisztérium nyilvános heti jelentéseit összevetjük a Luftwaffe-kontingens egy-egy hírével és ebből kiderül, hogy milyen elfogások maradhattak a BAP jelenlegi fő erejét adó kecskeméti gripenes kötelékre. Pontos listát ugyan így nem lehet készíteni, de az biztos, hogy az első magyar Gripen-pilóta, Fekete Tamás alezredes által vezetett kontingens mintegy tucatnyi éles riasztáson van túl, melyeket többségében orosz katonai repülőgépek miatt rendelték el. A levegőben kísért és azonosított gépek között volt többek között Il-20 elektronikai felderítő, Il-38 tengerészeti járőrgép, An-26-os szállító, de Szu-24, -27 és 34-es harci gépek is, többek között a kalinyingrádi Cskalovszkijban állomásozó 689. gárda vadászrepülő ezredből, mely a második világháborús szovjet ászpilóta, Alekszandr Ivanovics Pokriskin nevét viseli.
