Joaquin Guzmánt hat hónapnyi keresés után fogták el, aminek hírét a mexikói elnök, Enrique Pena Nieto jelentett be a Twitteren. „Küldetés teljesítve: megvan” – írta.
Guzmán a világ egyik legkeresettebb drogbárója, akinek bűnszervezete heroint, kokaint és metamfetamint csempész az Egyesült Államokba.
A Sinaloa drogartell évi többtonnányi drogot csempész az Egyesült Államokba. Rendszeresek a leszámolások, a rendőrséggel való fegyveres összetűzések a nyugat-mexikói területen, egy hónapja két fiatal szörfös is eltűnt, akiknek utóbb megtalálták kiégett furgonját.
A szervezet urának tartott Joaquín Guzmán Loerát, ismertebb nevén El Chapót emberei 2015 júliusában szabadították ki a börtönből úgy, hogy hosszú alagutat ástak a cellájáig. A börtönőröket nem zavarta, hogy a cella felől kalapácsütések és fúrás zajai hallatszottak, a bíróság előtt azzal védekeztek, nem hallották – ám azóta kiderült: a börtönben dolgozók közül 23-at őrizetbe vettek a szökés segítésével kapcsolatban. A mexikói hatóságok korábban a föld alatti járatról is tettek közzé felvételeket, amelyek tanúsága szerint egy 1,7 méter magas, 80 centiméter széles, elektromos világítással, valamint szellőzőrendszerrel ellátott alagútról van szó.
A hatóságokat egyszer már nyomra segítették: az NBC News amerikai hírtévé ősszel beszámolt egy telefonbeszélgetésről, amelyből arra lehetett következtetni, hogy El Chapo egy sinaloai faluban tartózkodik. A mexikói biztonsági erők októberben helikopterrel rajtaütöttek a birtokon, és tűzharcba keveredtek drogkereskedőkkel, de ők gépkocsikon el tudtak menekülni, ám Guzmán megsérült a combján és az arcán.
A nemrég bemutatott Sicario – A bérgyilkos című film hátborzongató hidegvérrel mutatja be, ahogy elmosódnak a törvényesség határai az USA-nak a drogkartellel vívott háborújában.
A film középpontjában egy, a hazája és a törvényesség iránt egyidejűleg elkötelezett, idealista nő áll, akinek szembesülnie kell azzal, hogy a nagy gépezet apró fogaskerekeként szinte lehetetlen embernek maradnia. A Sicario – A bérgyilkos a mexikói drogkartellek világának és az ellenük vívott harcnak kívülről nehezen megítélhető dilemmáiról szól. A jó ügy, vagyis a bűnözés felszámolása mindenekelőtt álló kihívás, kérdés ugyanakkor, hogy valóban bármi, tehát szó szerint bármi megengedhető-e ennek érdekében.
Kíméletlen mozi, és legalább olyan véres, amilyenek a mexikói alvilág leszámolásai a híradások beszámolóiban. És amelyben ugyan a jelenetek stilizáltsága kézzelfogható, ám a kanadai rendező, Denis Villeneuve a valószerűség olyan fokát mutatja be, amellyel a néző óhatatlanul is a való élethez társítja a képeket. Lehet-e törvényesen igazságot szolgáltatni? Ismerjük-e a nagyvilág politikai játszmáinak hátterét? A Piszkos Harry 1971-es ámokfutása óta egyre csak erősödik az a baljós filmbeli üzenet, hogy nem.
A filmről írt bővebb kritika elolvasható a Magyar Nemzet 2015. október 28-ai számában.
