Sípályán, teljes sífelszerelésben, de rövidnadrágban egy sátor előtt is látható a két éve szentté avatott II. János Pál pápa azokon a képeken, amelyek a nemrég elhunyt Anna-Teresa Tymieniecka hagyatékából kerültek elő – számolt be róla a BBC. A lengyelországi születésű filozófus pedig bőven hagyott hátra emlékeket a Karol Józef Wojtyła néven született pápáról: szép számban találtak nála fotókat és leveleket halála után. A leveleket Tymieniecka a Lengyel Nemzeti Könyvtárnak adta el 2008-ban, és a nyilvánosság elől rejtve maradtak mindeddig.
Amikor 1973-ban megismerkedtek, Wojtyla még Krakkó érseke volt – pápává 1978. október 16-án választották őt. A nő ugyanúgy megszenvedte a náci megszállást Lengyelországban, mint II. János Pál, majd később külföldön tanult, és akadémiai karriert futott be filozófusként az Egyesült Államokban. Megházasodott, három gyermeke született.
A pápával való lelki kapcsolat azonban továbbra is intenzív maradt, a levelezés pedig II. János Pált eddig kevésbé ismert oldaláról mutatja meg. Ugyanakkor, és ezt a BBC is hangsúlyozza, semmi még csak nem is utal arra, hogy az egyházfő mindeközben megszegte volna nőtlenségi fogadalmát.
A ’70-es évek Lengyelországában persze nem kevés kockázatot hordozott magában egy pap és egy nő kapcsolata. A varsói kommunista rezsim ellenségként tekintett a katolikus egyházra, a titkosrendőrség pedig folyamatosan megfigyelte vezetőit, figyelve az esetleg kompromittálónak vélt adatok összegyűjtésére. Különös érdeklődést tanúsítottak Wojtyla érsek iránt – miként ezt a krakkói Nemzeti Emlékezet Intézetében a kommunista aktákat kutató Marek Lasota feltárta. „Poloskákat helyeztek el lakásában, telefonját lehallgatták” – közölte Lasota. Minden egyes levelét megállították és elolvasták, a hivatalosakat és a magánjellegűeket egyaránt.
Az első valóban intimebb jellegű közlés egy Rómából küldött levelében volt olvasható: itt a bíboros több mint egy hónapot töltött el 1974 őszén a katolikus püspökök találkozóján. Ide magával vitte a nő leveleit, hogy válaszoljon rájuk. Mint írta, ezek az üzenetek rendkívül értelmesek és mélyen személyesek voltak, még ha egy filozófusi kódban is lettek írva. „Vannak olyan témák, amelyek túl nehezek számomra ahhoz, hogy írjak róluk” – jegyezte meg egyik levele végén.