A Wall Streethez fűződő kapcsolatokról szóló éles szócsata, a kisebbségi csoportok megnyeréséért, meggyőzéséért folytatott küzdelem, valamint az illegális bevándorlás kérdéseinek, szabályozásának megtárgyalása jellemezte a két politikus újabb országos televíziós vitáját, amelyet ezúttal a PBS, az amerikai közszolgálati televízió szervezett, és két munkatársa moderált. A helyszín a középnyugati Wisconsin legnagyobb városának, Milwaukee-nak az egyeteme volt.
A témaválasztás magyarázata: Nevadában és Dél-Karolinában tartják a következő előválasztásokat több mint egy hét múlva, és mindkét szövetségi államban nagy lélekszámú afroamerikai és spanyol ajkú közösség él. Hillary Clinton ezúttal visszafogottabban vitázott, kerülte, hogy sokszor támadja élesen a vetélytársát, s inkább gyakorlatias, tapasztalatokra építő politikusként mutatkozott meg. Mindazonáltal nem takarékoskodott Sanders bírálatával. „Kötelességünk, hogy ne tegyünk olyan ígéreteket, amelyeket aztán nem lehet betartani” – fogalmazott Clinton, utalva Sanders általános egészségbiztosítási és a tandíjmentes oktatási rendszer megteremtésére tett ígéreteire. Sanders a szerinte a gazdagoknak kedvező gazdasági rendszer megreformálását sürgette, és felháborodottan utalt arra, hogy a leggazdagabbak nem adóznak az Egyesült Államokban, hanem kimenekítik a vagyonukat például a Bermudákra.
A bevándorlók helyzetének rendezését illetően mindkét politikus amellett állt ki, hogy mielőbb állampolgársághoz kell juttatni az illegálisan az Egyesült Államokban tartózkodó tizenegymillió embert.
Sanders ezúttal is megismételte a valamennyi kampányrendezvényén hangoztatott álláspontját, miszerint Clintont túlságosan is fogva tartják a Wall Street érdekei, és kampánya is tizenötmillió dollárt kapott a Wall Street nagy bankjaitól. „Ugyan, ne vegyük semmibe az amerikaiak intelligenciáját! Az Isten szerelmére, miért adna a Wall Street óriási kampány-hozzájárulásokat? Valószínűleg szórakozásból, mert ki akarja hajítani a pénzt az ablakon, nem?” – dühösködött Sanders. Clinton azzal vágott vissza, hogy Barack Obama az amerikai történelem legnagyobb arányú kampány-hozzájárulását kapta annak idején a Wall Streettől, és mégis „nekiment” a nagy bankoknak. Sanders nem hagyta magát: a bankok csak némi büntetést fizettek, egyetlen bankvezetőt sem vontak felelősségre – érvelt.
