Több mint egy évtizede már, hogy először kerültem Brüsszelbe. Gyakornokként dolgoztam egy európai intézménynél, ahol egy alkalommal az aktuális európai alkotmányozásról beszélgettem belga főnökömmel. Felvetettem, számomra érthetetlen, hogy az európai döntéshozók kihagynák az alkotmány szövegéből a kontinens keresztény gyökereire utalást. Főnököm előbb megütközve nézett rám, majd akkurátusan, aztán egyre vehemensebben és a végén már vöröslő fejjel magyarázta, miért is lenne elfogadhatatlan az Európai Unió alapokmányában vallásról beszélni. Nem is annyira az érvei alapján, sokkal inkább felháborodása láttán értettem meg, mennyire távol van az ő Európa-képe attól, amit otthon gondoltunk. Mostanában, a menekültválság kezelésének kudarca kapcsán gyakran eszembe jut ez a beszélgetés – kezdi egy magas rangú brüsszeli magyar diplomata, aki azt kérte, ne szerepeljen neve a cikkben.
– Miközben mi itt Magyarországon, Közép-Európában a kontinens identitásáért, kulturális örökségéért aggódva korlátoznánk a gyökeresen eltérő hátterű migránsok tömeges beáramlását, hivatalos tárgyalásokon egyszerűen fel sem lehet vetni efféle érveket. Provinciálisnak, szalonképtelennek számítanak – ha mégis megemlítjük, utána a folyosón barátilag félrevonnak, és számon kérnek, miről beszéltek, mi szükség erre?! Azt látom, számukra az uniós projekt maga a vallás, a világnézet, jól csengő liberális közhelygyűjtemény, a ’68-as generáció szellemi terméke. Nem arról van szó, hogy euroszkeptikus lennék, elismerem, rengeteg vívmánya és kedvező hatása volt és van az európai közösségnek, de egyre inkább az a meggyőződésem, mást értünk Európa alatt – fogalmaz a brüsszeli diplomata.
Míg azonban az európai fősodor-politika menekültügyben változatlanul politikailag korrekt vonalat visz, és a volt szocialista országok szolidaritását kifogásolja, addig egyre nyilvánvalóbb, már a nyugati európai közvélemény is hátat fordít a „Willkommenskultur” lelkesedésének. – Pedig szerintem nyilvánvaló, hogy a hivatalosan hangoztatott „több Európát a válság megoldása érdekében” elképzelésnek semmi köze a valósághoz, csupán elméleti szakemberek képzeletében létezik. Mert mit látunk a menekültválság kapcsán? Németország hozott egy döntést annak idején, miszerint ők lesznek Európa eminensei, a még mindig a II. világháborús rossz lelkiismerettel küszködve megmutatják jobbik arcukat. Ma már német kollégáim is elismerik magánbeszélgetésekben, hogy Angela Merkel finoman szólva is „elszámolta magát – fejtegeti a diplomata.
