Már tavaly év végén napvilágot láttak olyan hírek, miszerint egy százezres, szaúdi vezetésű szunnita arab erő készülődik, hogy Irakban és Szíriában legyőzze az Iszlám Államot (IÁ), s egyúttal – vagy inkább valójában – gátat vessen az iráni–iraki–szír síita együttműködésnek, mely tavaly ősz óta Oroszország nyílt katonai támogatásával megszilárdította a szír elnök pozícióit.
Bár ekkora, háborús nagyságrendű hadműveletek láthatóan nem bírják az Obama-adminisztráció nyílt támogatását, egyes hírek szerint egy amerikai republikánus héjákból álló delegáció bátorítólag hatott az arabokra. Az orosz harci gép lelövése miatti orosz–török szembefordulás ráadásul tovább építette ezt a „koalíciót”, a különbség csak annyi, hogy itt a kurd erőkkel szembeni fellépés szolgáltatja a hivatalos intervenciós indokot.
Ma már ott tartunk, hogy szaúdi harci gépek települtek a törökországi Incirlik légi támaszpontra, és Rijádban bejelentették, hogy az ország északi részén húsz állam katonái gyülekeznek a „térség valaha volt legfontosabb katonai manőverére”, melyet az Észak mennydörgése fedőnév alatt bonyolítanak le. Biztos, ami biztos alapon egyre többször beszélnek az IÁ vegyifegyver-használatáról.
Az intervenció menete valószínűleg az lenne, hogy Törökországból kiindulva a légicsapások mellett különleges erőket telepítenek a visszaszorulóban lévő szíriai szunnita arab lázadócsoportok mellé. A következő fázis a már említett, jelentősebb szárazföldi erők támadását jelentené.
Az, hogy a terveknek része-e a nyílt konfrontáció a szír kormányerőkkel, illetve az azokat támogató irániakkal, esetleg az orosz légierővel, egyelőre rejtély. Nem kizárt, hogy inkább csak menteni akarják, ami menthető, és bíznak abban, hogy jelenlétük elejét veszi a további kormányoffenzívának és az orosz légicsapásoknak.
A beavatkozás kezdeti fázisa minden további nélkül megkísérelhető. A nagyobb volumenű invázióval – mely katonailag kellemetlen helyzetbe hozhatná az oroszokat – azonban vannak súlyos problémák. Míg északról a NATO második legnagyobb – török – hadereje vélhetően gyorsan el tudná érni célkitűzéseit, délről a szaúdiaknak és szövetségeseiknek át kellene kelniük Irak IÁ ellenőrizte, sivatagos délnyugati csücskén, ahol az infrastruktúra rendkívül szegényes.
