A fórum Közel-Kelettel foglalkozó panelbeszélgetését felvezető előadásában John McCain elmondta, hogy szerinte Vlagyimir Putyin meg akarja őrizni Bassár el-Aszad szíriai elnök rendszerét, Oroszországot vezető közel-keleti hatalommá akarja tenni, és Szíriát az orosz haderő korszerűsítésének „gyakorlótereként” használja. Az is elképzelhető, hogy az orosz elnök újabb „kihelyezett katonai központot” akar létrehozni Szíriából Kalinyingrád és a Krím félsziget mintájára – tette hozzá.
Úgy vélte, nincs esély a Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport (ISSG) csütörtök-pénteki müncheni külügyminiszteri találkozóján a fegyvernyugvás egy héten belüli megteremtéséről és a harcok miatt a külvilágtól elzárt települések humanitárius segélyezéséről kötött megállapodás végrehajtására. Azt mondta, az egyezmény csupán arra jó, hogy az orosz bombázók egy újabb hétig támadhassák a lázadókat és a civil lakosságot Aleppóban.
Hozzátette, hogy Oroszországot és „Aszadot, a „mészárost” terheli a felelősség a menekülthullámért, és Moszkva a „diplomáciát az agresszió szolgálatába állítva” csak akkor tárgyal majd komolyan a harcok leállításáról, amikor eléri stratégiai célját, az Aszad-rezsim és saját térségi szerepe megerősítését.
John McCain hangsúlyozta: Oroszországnak be kell fejeznie a bombázásokat, Aszadot le kell váltani, az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezetet fel kell számolni, és a Nyugatnak mindebben az eddiginél sokkal nagyobb erőkkel kell közreműködnie, szövetségben térségi államokkal.
A szenátor szerint az Egyesült Államokat is terheli felelősség a súlyos szíriai helyzet kialakulása és az IÁ felemelkedése miatt. Hiba volt a kivonulás Irakból, hiba volt a szíriai ellenzéki csoportok felfegyverzésének elmulasztása, és hiba volt a közvetlen beavatkozás elmulasztása azután, hogy kiderült, Aszad vegyi fegyvert vet be saját népe ellen – sorolta.
Norbert Röttgen, a német törvényhozás alsóháza (Bundestag) külügyi bizottságának elnöke a beszélgetésen megállapította, hogy Oroszország katonai erejét használva „fölénybe került” a közel-keleti régióban, és a Nyugat tanácstalanul szemlélte ezt a történelmileg példátlan folyamatot. Úgy vélte, Moszkva „kész tényeket” akar teremteni, és miután elérte céljait, szövetségbe hívja majd a Nyugatot a közös ellenség, az IÁ ellen.