Kína maga is igyekszik egyensúlyozni Szaúd-Arábia és Irán között. Mielőtt Hszi Csin-ping Teheránba látogatott az említett egyezmények megkötésére, elment tárgyalni Szaúd-Arábiába is, ahol szóba kerültek a jemeni és szíriai konfliktusok békés megoldásának lehetőségei, s az államfő részt vett új, kínai tőkéből épített olajipari létesítmények átadásán is. Ettől függetlenül Irán kínai támogatása legelsősorban hatalmi egyensúlyt adhat a térségnek.
Sanam Vakil ugyanakkor úgy látja, hogy ha az Egyesült Államok a jövőben csökkenti is katonai befolyását az öböltérségben, még úgy sem valószínű, hogy a kialakult hatalmi vákuumot Kína töltené be. Már csak azért sem, mert a távol-keleti ország folyamatosan a be nem avatkozás elvét sulykolja, és egyébként sem jellemző rá az a fajta világpolitikai szemlélet, amely az Egyesült Államokra. Ennek ellenére egy korábbi elemzés arra figyelmeztet, hogy a nemzetközi közösségnek meg kellene találnia a lehetőséget arra, hogy Kína is részt vehessen a globális biztonsági problémák rendezésében, mert ha ezt nem teszi meg, akkor Peking egyoldalúan párhuzamos biztonsági rendszereket fog kiépíteni. Ez pedig még inkább megnehezítené, hogy diplomáciai megoldást találjanak a nemzetközi konfliktusokra.
