Tőkés meghurcolásával gyűjt jó pontokat Iohannis

Ezzel bizonygatja román hazafiságát. Börtönviseltek és Ceausescu udvari költője méltóbb az érdemrendre.

Hosszú jogi hercehurca után csütörtökön Klaus Iohannis román elnök úgy döntött, hogy visszavonja Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. A volt püspököt 2009-ben tüntették ki azért, mert gyakorlatilag az ő és hívei táborának bátor kiállásából nőtt ki 1989. decemberében a Nicolae Ceaușescu diktátort elsöprő romániai forradalom. Maga Tőkés egyébként korábban azt mondta, nem gondolná, hogy a szász, tehát maga is kisebbségi származású Iohannis elvenné a kitüntetését, de csalódnia kellett: az államfő úgy döntött, hogy visszavonja az érdemrendet.

Holott semmi sem kötelezte az elnököt arra, hogy a Victor Ponta kezdeményezte hercehurcában így döntsön – mondta el az MNO-nak Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, aki egyértelműnek látja:

„Iohannis ezzel jó pontokat akart gyűjteni, mert jelentősen csökkent a népszerűsége, miután kiállt Dan Voiculescu médiamogul mellett,”

akinek érdekeltségébe tartozó céghálót jogszerűen kilakoltató adóhatóság munkájában a sajtószabadság korlátozását látta.

Ezt követően Iohannis elvesztette Facebook-szimpatizánsainak 5 százalékát, és ezt a népszerűségvesztést szerette volna valahogy helyrehozni azzal, hogy Tőkést megfosztja a kitüntetésétől – mondta Illyés.

A megfelelési kényszer: Johannisból Iohannis

Bár Iohannis német kisebbségi szervezet elnöke is volt, a 36 ezres közösség felé elnökként soha nem tett semmilyen gesztust, inkább mindig azt hangoztatta, hogy ő román érzelmű. A névváltoztatás is érdekes kérdés: bár a személyigazolványában a ceausescui románosítás hatására valóban I-vel szerepel a neve, ő ezt még polgármesterként is J-vel írta. Ez is afféle megfelelési kényszer lehet, mint Illyés mondta.

Bár Iohannist nagy reményekkel fogadta a magyar közösség, arra apellálva, hogy a német kisebbség tagjaként megértőbb lesz a magyarok problémáival szemben is, Illyés szerint a valóság éppen ennek az ellenkezője: Iohannis folyamatosan bizonygatja, hogy mekkora román hazafi, ennek megfelelően megválasztása óta semmilyen gesztust nem tett sem a magyar, sem a német kisebbség felé. Sőt: amellett, hogy Tőkést most megfosztotta a kitüntetésétől, az úgynevezett Legfelső Védelmi Tanácsot is pont március 15-ére hívta össze. Ezen a közjogi méltóságok, a védelmi miniszter és a belügyminiszter is részt vesz; így bár korábban volt rá példa, hogy akár miniszterelnök is megjelent a magyar nemzeti ünnep egy-egy megemlékezésén, ez most kizárható. Egyszóval ez igen barátságtalan gesztus.

Iohannis már számtalanszor tanújelét adta annak, hogy egyáltalán nem érdekli a magyar kisebbség vagy egyáltalán a saját kisebbsége, Tőkés meghurcolása így nem érte váratlanul a magyarságot, csak feltette az i-re a pontot – fogalmazott Illyés, hozzátéve:

„Iohannis annak a kisebbséginek a prototípusa, aki asszimilálódott a román többségbe.”

A magyarok már rájöttek, hogy – bár Victor Pontánál csak jobb lehet – most Iohannisszal még az a helyzet is előállt, hogy Románia a nemzetközi fórumokon vele demonstrálhatja, mennyire jól megoldotta a kisebbségi kérdést – hiszen lám, még az államfő is szász származású.

Egyébként a románok sem elégedettek vele: nem csak keveset beszél, hanem keveset is tesz az elnök, és kerüli a konfliktusokat, semmilyen megosztó kérdésben nem hajlandó állást foglalni. Kivéve azokat, amelyekben egyébként is társadalmi konszenzus van. Például Ponta kirohanásai miatt úgy tűnhetett, hogy a románok ellenzik a magyar határkerítést, Iohannis pedig kilóg a sorból békülékeny szavaival, a hivatalos külpolitika viszont mindig is visszafogottabb volt. A románok jól tudják, hogy ha megjelennek a migránsok, és szükségük lesz a kerítésre, nekik is érdekük lesz, hogy az ne a magyar–román határon álljon, hanem minél délebbre. Iohannis ekkor is csak a többséggel tartott, amikor mérsékeltebb álláspontot fejtett ki – fogalmazott az elemző.

Eközben Illyés segítségével némileg annak is utánanéztünk, hogy milyen is az összetétele annak a rendkívül illusztris társaságnak, amelyből most kizárták az egykori püspököt (abból kiindulva, hogy a „szimpla” magyarellenes uszítást nem rójuk fel a román díjazottaknak, gyűjtésünkből ezúttal kihagytuk a szélsőségesen hungarofób Nagy-Románia Párt alapítóját, Corneliu Vadim Tudort, akinek még a komoly nemzetközi felháborodás ellenére sem vették el az elismerését). Azt is előrebocsátjuk, hogy magát az érdemrendet 1948-ban megszüntették, és csak 1998-ban kezdték el újra osztogatni, így az alant felsorolt személyek kitüntetése azzal sem magyarázható, hogy még a kommunista államhatalomtól kapták meg a Románia Csillaga valamely fokozatát (a témában érdemes elolvasni Rostás Szabolcs Ki is méltatlan a kitüntetésre? című véleménycikkét.).

Rögtön a lista élén találjuk Adrian Năstase egykori miniszterelnököt, aki két alkalommal került börtönbe két ügye miatt: illegális kampányfinanszírozásért, majd zsarolásért és kenőpénz elfogadásáért.

Aztán ott van Miron Mitrea, a szakszervezeti vezetőből lett szociáldemokrata politikus, majd 2000. és 2004. között közlekedési és közmunkaügyi miniszter, aki

jelenleg is börtönben ül: még 2014-ben két évet kapott korrupció és zsarolás miatt.

A legfrissebb ügy Gabriel Opreáé, a Ponta-kormány egykori belügyminiszteréé, aki a szociáldemokratákból kivált, parlamenti Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) nevű – ahogy Illyés fogalmazott – zsebpárt elnöke volt, egészen csütörtöki lemondásáig. Oprea múltja is igen kalandos: tábornokként az egykori kommunista titkosszolgálat, a Securitate besúgójaként is emlegették, illetve egyesek szerint Miron Cozma bányászvezérhez is jó kapcsolatok fűzik – emlékezetes a hat bányászjárás, amelynek során 1990-ben az Iliescu-vezetőség uszította rá a vájárokat a rendszerváltásért tüntetőkre, összesen 9 embert megölve, 1250-et megsebesítve.

Oprea karrierjének végét mégis egy furcsa baleset hozta el: néhány hónapja egy, az exbelügyér autóját kísérő konvojban motorozó rendőr meghalt, mert belehajtott egy csatorna gödrébe; Oprea otthagyta a fiatalembert, az ügyben vizsgálat indult, amely kiderítette, hogy a politikus már réges-rég jogosulatlanul kért rendőrkonvojt, és hogy 2015-ben összesen

1700 alkalommal utazott rendőri felvezetéssel, gyakran még az étterembe, sőt a szeretőjéhez is.

Végül a közvélemény felháborodása nyomán a kiskirály lemondott.

Adrian Păunescu költő, író, újságíró is dísze a listának; őt sokan a diktátor udvari költőjeként tartották számon, mert ugyan bírálta a rendszert, ezt vélhetően azért tehette meg, mert remek kapcsolatok fűzték a megfelelő körökhöz, valamint mert számtalan versében dicsőítette a diktátort (és ócsárolta a magyarokat). Ő volt a rendszer fenegyereke, szabadszájú volt és a fiatalság egyfajta példaképe. A rendszerváltás után a szociáldemokrata párt szenátora lett; 2010-ben elhunyt.

A listán fellelhető még Constantin Degeratu, aki voltaképpen Tőkés László történelmi ellenpárjaként is leírható: a Ceausescu-érában katonatisztként szolgáló férfi állította össze 1989-ben azt a várostérképet, amely alapján a hadsereg a kolozsvári tüntetők közé lőtt – egyesek szerint egyenesen Degeratu parancsára. Ő természetesen tagadja a vádakat.

Aztán ott van még Daniel Ciobotea román pátriárka, nála is régi vád, hogy besúgója volt a Securitáténak; ezt erősen alátámasztja, hogy már a kommunista diktatúra idején is nyugaton tanult, ami elképzelhetetlen lett volna titkosszolgálati kapcsolatok nélkül. A securitátés múltat vizsgáló bizottság 2007-ben ugyan igazolást adott neki arról, hogy nem volt kapcsolatban a szervezettel, de ezt saját testvére is cáfolta, és mások is erősen kétségbe vonják.

Azt fontos ugyanakkor látni – mondta el Illyés –, hogy ezeket a rovott múltú kitüntetetteket a román közvélemény egyáltalán nem ítéli el. Ami viszont Tőkést illeti, a volt püspököt a helyi média szélsőséges irredentaként festi le, és a többségi társadalom is ekképp látja.

Sokszor még azok is, akik ismerik az 1989-es szerepvállalását – mondta a szakértő, aki hozzátette: a román médiában Tőkés díjfosztása alig pár sorban jelent meg, az embereket pedig nagyon kevéssé érdekli az egykori püspök meghurcolása – akinek nem kis részben a rendszerváltást is köszönhetik.