Alig több mint egy éve kezdődött elnökségének egyik legkényesebb feladata előtt áll Klaus Johannis román államfő. Az erdélyi szász származású elnöknek arról kell határoznia, megfosztja-e Tőkés László európai parlamenti képviselőt magas állami kitüntetésétől. Bármelyik megoldást választja is, Johannis éles bírálatokra és helyeslő támogatásra egyaránt számíthat. Ennél is fontosabb azonban, hogy döntése Románia jogállamiságáról állít majd ki bizonyítványt, egyúttal pedig a román–magyar kapcsolatokat is befolyásolhatja.
A történet egészen 2009-ig nyúlik vissza, amikor Traian Basescu akkori államfő az 1989-es romániai rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki az egykori temesvári lelkészt. A Ceausescu-diktatúra megdöntését kiváltó temesvári forradalom hőseként Tőkés László egyértelműen kiérdemelte az elismerést annak az országnak a hivatalos vezetésétől, amely végeredményben neki köszönheti, hogy megszabadult a kommunizmus béklyójától. Csak hát tudjuk, hogy a hála nem politikai kategória. Bár Tőkést 1990-ben Nobel-díjra jelölték, a romániai magyarság jogaiért és önrendelkezéséért tanúsított kiállása miatt a bukaresti politikusok jelentős része szélsőséges, a román államiságot veszélyeztető elemként könyveli el, akinek kitüntetése az 1989-ben megbukott kommunista rezsim meg-annyi apparatcsikja által létrehozott Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányzása idején szóba sem jöhetett. Nem véletlen, hogy a legmagasabb rangú állami érdemrendet végül a román baloldal ádáz ellenfele, a kommunizmust tíz évvel ezelőtt a parlamentben elmondott beszédében gyilkos és törvénytelen rendszernek nyilvánító Basescu ítélte oda számára, kivíva ezzel nacionalista honfitársai ellenérzését.
A Tőkés kitüntetésének visszavonását célzó kezdeményezés azután született, hogy az EP-képviselő 2013-ban a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyi magyarság fölött. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Tusványosként közismert rendezvényen Ausztria és Dél-Tirol viszonyára hivatkozva ajánlotta a szabadegyetem állandó meghívottjának számító Orbán Viktor miniszterelnök figyelmébe a kezdeményezést. Bár Tőkés nem először rukkolt elő az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetek által is felkarolt javaslatával, a román politikusok heves bírálatának kereszttüzébe került, akik „primitív, alkotmányellenes” kezdeményezésnek nevezték az ötletet. Végül Victor Ponta volt miniszterelnök, a PSD akkori elnöke a Románia Csillaga érdemrend visszavonását javasolta Basescu elnöknek, mivel szerinte Tőkés megkérdőjelezte Románia egységes és oszthatatlan nemzetállami jellegét.
Miután kiderült, hogy az érdemrend visszavonását csak azok kezdeményezhetik, akik maguk is birtokosai a kitüntetésnek, nyolc kitüntetett szociáldemokrata politikus elindította a folyamatot, majd egy héttagú becsületbíróság eldöntötte: Tőkés méltatlan az elismerésre. Ízelítőül álljon itt egy passzus a testület tizenkilenc oldalas indoklásából: „Románellenes tevékenységével, nyilatkozataival és kampányaival, horthysta-fasiszta eszmék terjesztésével, nemzeti és etnikumközi gyűlöletkeltésre irányuló uszítással, a román nép becsülete és méltósága ellen irányuló súlyos merényletekkel, a román állammal szembeni tisztelet hiányával, fasiszta-horthysta eredetű revizionista kampányával, valamint az ideológiai terrorizmus fegyvertárába tartozó tevékenységekkel Tőkés László súlyos károkat okozott Romániának és a Románia Csillaga érdemrend kitüntetettjeinek.” Vagyis a becsületbíróság tagjai az autonómiakövetelést revizionizmusnak, a trianoni döntés kétségbe vonásának minősítették.
Érdemes pár szó erejéig kitérni a Tőkés fölött pálcát törő héttagú becsületbíróság összetételére. Hárman közülük a PSD ma is aktív képviselői, tagja továbbá a grémiumnak a Román Akadémia és a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetője, valamint a román hadsereg volt vezérkari főnöke. Tehát az akkor hatalmon lévő román szociáldemokraták még a látszatát sem próbálták kerülni annak, hogy nem az erdélyi magyar autonómiamozgalom zászlóvivőjével, illetve ádáz ellenfelükkel, Basescuval szembeni politikai leszámolás a céljuk.
Bár a Tőkés-ügyben nem szavazott, ne felejtsük ki a díszes társaságból a becsületbíróság hetedik tagját sem. Serban Bradisteanu szívsebészről, egykori szociáldemokrata szenátorról van szó, aki ellen több millió euró értékű korrupciós bűncselekmények miatt folyt büntetőeljárás, tavaly pedig jogerősen egy év felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtották bűnpártolásért. A neves orvos ugyanis kórházi beutalással próbálta megakadályozni, hogy az öngyilkosságot megkisérlő Adrian Nastase volt kormányfő esetében végrehajtsák a letöltendő börtönbüntetéséről szóló ítéletet. Vagyis időközben maga Bradisteanu is méltatlanná vált a román állami kitüntetésre, az annak odaítélését szabályozó kormányrendelet ugyanis kimondja, hogy az érdemrend megfosztható ama birtokosától, akit jogerősen szabadságvesztéssel sújt az igazságszolgáltatás. Hasonló cipőben jár maga Nastase is, aki 2002-ben kapta meg a Románia Csillaga nagykereszti fokozatát. A volt szociáldemokrata miniszterelnököt később két alkalommal ítélték el illegális kampányfinanszírozásért, zsarolásért és kenőpénz elfogadásáért összesen hat évre, amiből tizenöt hónapot letöltött. Bár a jogszabályok értelmében ő sem méltó már az érdemrendre, néhány bukaresti véleményformálón kívül soha senki sem vetette fel, hogy meg kellene fosztani a kitüntetésétől.
A Tőkéssel szembeni kettős mércét támasztja alá, hogy Romániában legalább tucatnyi olyan személynek van magas állami kitüntetéssel, akiket különböző bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek, de a becsületbíróság egyikük esetében sem kezdeményezte az elismerés megvonását. Ilyesmire amúgy egyetlen alkalommal, 2007-ben volt példa, amikor Basescu elnök – részben román értelmiségiek, részben a nemzetközi közvélemény nyomására – megfosztotta a Románia Csillaga lovagi fokozatától Corneliu Vadim Tudort, mert a szélsőségesen nacionalista politikus botrányt rendezett a bukaresti parlamentben a romániai kommunizmust elítélő nyilatkozat idején. Tudor azonban bíróságon támadta meg a rendeletet, amelyet a legfelsőbb bíróság arra hivatkozva semmisített meg, hogy csak az az államfő vonhatja vissza a kitüntetést, aki adományozta, márpedig a tavaly elhunyt néptribunt Ion Iliescu tüntette ki. Tőkés László ugyancsak megóvta a becsületbíróság határozatát, jogerős ítéletében viszont a legfelsőbb bíróság formai okok miatt elutasította a keresetét anélkül, hogy érdemben megvizsgálta volna az érdemrend megvonását célzó javaslat törvényességét.
Klaus Johannis ezzel együtt is csak abban az esetben foszthatná meg kitüntetésétől a legutóbb fideszes színekben EP-mandátumot szerzett erdélyi politikust, ha semmibe veszi a véleménynyilvánítás szabadságát, és enged a román baloldal politikai bosszújának. A jobbközép államfő azonban erkölcsi és jogi szempontból is akkor jár el helyesen, ha visszautasítja a javaslatot, a baloldal borítékolható hőzöngését pedig azzal veri vissza, hogy meglebegteti a kitüntetés visszavonásának lehetőségét az arra valóban méltatlan Nastase-féléktől.
