Nehéz általánosítani, vannak ugyanakkor tipikus elemek abban, hogy kik mentek ki az Európai Unióból Szíriába és Irakba, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz vagy más szervezetekhez – derült ki egy hágai agytröszt által végzett, frissen közzétett kutatásból. A jelentés az egyes tagállamoktól begyűjtött adatok, illetve a nyilvánosan hozzáférhető statisztikák alapján úgy becsüli, hogy 2011-től 2015 októberéig 3922 és 4294 közé volt tehető az unióból származó, úgynevezett külföldi harcosok száma. Bár szinte minden országból – a jelentés Magyarországot nem említi – akadt olyan, aki csatlakozott a dzsihadistákhoz, jellemzően a legtöbben mégis a jelentősebb muszlim lakosságú, nyugat-európai államokból kerültek ki. A külföldi harcosok legjavát, közel háromezer főt így négy ország adta: lakosságarányosan az első helyen álló Belgium (420-516), továbbá Nagy-Britannia (700) Németország (720-760), és Franciaország (több mint 900).
A kutatás rámutat, hogy nincs olyan profil, amelyet egységesen rá lehetne húzni ezekre az emberekre, de vannak bizonyos jellemző vonások. Így például a Szíriába és Irakba harcolni utazók általában fiatalok, a legtöbben harminc év alattiak. Szintén közös jellemző, hogy szinte kivétel nélkül mindannyian nagyvárosokban vagy azok külterületein laktak. Sokan közülük már uniós vagy kettős állampolgárok voltak, miközben jelentős részük olyan, aki csak az adott országban élt, de még nem kapta meg az állampolgárságot. Érdekes módon azonban a dzsihádhoz csatlakozók nem feltétlenül iszlám vallásúak, a felmérés szerint legalábbis 6 és 23 százalékra tehető azok száma, akik megtértek.
Meglepően magas, 17 százalék a nők aránya is, akik közül sokan harcolni, mások csak feleségnek utaztak ki a háborús övezetbe. A jelentés szerint ennek a négyezer körüli külföldi harcosnak nagyjából 14 százaléka veszítette már életét az elmúlt öt év harcaiban. Sokan, körülbelül húsz-harminc százalék azonban már visszatért – általában azért, mert csalódtak –, ennek ellenére csak kevesek ellen indult bármilyen eljárás. Pedig mint az elmúlt hónapok európai merényletei is mutatják, a Szíriát megjárt szélsőségesek a kint elsajátított kiképzést és tapasztalatot hazatértük után is képesek hasznosítani.
Összességében harminc-negyvenezerre becsülik azoknak a számát, akik külföldről, legalább százhúsz különböző országból érkezve csatlakoztak az Iszlám Államhoz. A legtöbben a környékbeli iszlám államokból, így Tunéziából (6500), Szaúd-Arábiából (2500), Jordániából (2250) és Törökországból (2150), de például Oroszországból (2400) is. Ez a külföldi haderő sokáig hasznos forrása volt a dzsihadisták utánpótlásának, ám különösen miután Törökország szigorított a határőrizetén, ezek a „csapok” mára jobbára elzárultak.
Több helyi beszámoló szerint ráadásul az eltérő zsoldok és beosztások miatt nem felhőtlen a helyiek és a külföldiek kapcsolata. Alkalmazkodva az új helyzethez az Iszlám Állam terrorszervezet manapság már inkább arra buzdít, hogy a szélsőségesek inkább helyben kövessenek el merényleteket.
