Tavaly az Európába érkező migránsok legnagyobb része szíriai (48,1 százalék), afgán (20,4 százalék), iraki (8,8 százalék) és eritreai (4 százalék) volt, az ötödik legnagyobb csoportot pedig a pakisztániak (2,5 százalék) alkották. Ez az inkább alulbecsült számítás azt jelenti, hogy 2015-ben mintegy 28 ezer pakisztáni jött illegálisan az Európai Unióba, leggyakrabban Görögországba vagy Olaszországba. Az adat messze nem az összes pakisztánit jelenti, nagyjából ugyanennyien érkeznek még minden évben törvényesen is, munkavállalás céljából. Európában régóta jelentős pakisztáni származású kisebbség él, a legtöbben, több mint 1,1 millióan Nagy-Britanniában.
Az tagadhatatlan, hogy a Magyarországnál kilencszer nagyobb, kétszázmilliós ázsiai ország egyes területein veszélyes az élet. Legutóbb húsvétkor a Lahorban elkövetett merénylet 72 életet követelt, a 2014 végén, a pesavari katonai iskolában véghezvitt vérengzés az egész világot sokkolta, de szinte minden hónapra jut egy kisebb-nagyobb támadás valahol az országban, főként a határ menti területeken. Tavalyi statisztikák szerint a szélsőségesekkel vívott harcok miatt még mindig 1,8 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, bár legtöbbjük belső menekült, azaz az országon belül, rokonoknál, ritkábban táborokban keres menedéket, és gyakran visszatérnek. De nem csak a terrorizmus jelent veszélyt; Pakisztánban évente több mint ezer úgynevezett becsületgyilkosságot követnek el, azaz úgy „mossák tisztára” a család nevét, hogy megölik a szégyent hozó rokont, például a szerelemből házasodó leányokat. A menekülés tehát nem minden esetben alaptalan.
Az uniós jog alapján a beérkező menedékkérelmeket nemzetiségtől függetlenül esetenként kell megvizsgálni, így különösen a fent leírt fenyegetések fényében elméletileg egy pakisztáninak is van esélye rá, hogy menedékjogot kapjon, még akkor is, ha Pakisztán alapvetően biztonságos származási országnak számít. Ennek ellenére az Európába érkező pakisztáni migránsoknak csak kevesebb mint ötöde kapja meg a menedékjogot, a többieket kitoloncolják. Az Európai Unió és Pakisztán között egy többé-kevésbé működő visszafogadási egyezmény van érvényben, amelynek alapján a visszautasított kérelmű, kitoloncolt embereket Iszlámábád köteles visszafogadni.
Lapunknak Muhammad Syrus Sajjad Qazi, Pakisztán budapesti nagykövete is megerősítette, hogy a „menekülés” a pakisztániak esetében nem a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen legtöbbjük munkavállalás céljából érkezik Európába, azaz lényegében véve gazdasági migránsok. A diplomata rámutatott, hogy a legális külföldi munkavállalás előtt nyitva vannak a kapuk, ám az országban működik egy kiterjedt illegális csempészhálózat is, amely hamis reményekkel kecsegtetve juttatja el az embereket Európába. A nagykövet emlékeztetett, hogy a visszafogadási egyezmény értelmében kötelesek átvenni a kitoloncoltakat, illetve természetesen minden pakisztáni állampolgárnak joga van visszatérni szülőhazájába. Érkezésükkor ugyan kikérdezik őket, hogy megtudják távozásuk okát, illetve hogy megpróbálják felderíteni a csempészhálózatokat, de ezen túl szabadon távozhatnak, és sem büntetésre, sem további vizsgálatokra nem kell számítaniuk.
Pakisztán egyébként nemcsak küldő, de az egyik legjelentősebb befogadó ország is, hiszen az ország 1,5 millió afgán menekültnek ad otthont. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága szerint Pakisztánban van a világ legnagyobb közössége, amely hosszú ideje menekültként él, és számításaik szerint Iszlámábádnak tavaly több mint 157 millió dollárba került eltartásuk. A gyakran évtizedek óta Pakisztánban élő afgánok közül sokak gyermeke is ott született már, így vannak generációk, amelyek még sosem jártak a szomszédos Afganisztánban.
