Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő az ukrán rendszer iránti európai attitűd megjelenéseként, míg Petro Porosenko ukrán elnök Európa egysége elleni támadásként értékelte a holland népszavazás eredményét. Az európai politikusok többsége kiállt Kijev közelítése mellett, valójában azonban az EU egysége miatt aggódott. A szerdai, egyébként nem kötelező érvényű referendumon a papírformának megfelelően elsöprő fölénnyel (61,1 százalék) győztek a nemek, ráadásul a 32,2 százalékos részvételi arány is elérte az érvényességi küszöböt. Mark Rutte miniszterelnök azonnal ki is jelentette, hogy kormánya nem hagyja figyelmen kívül az eredményt, s leállítják az egyezmény ratifikálását. A politikusok és az elemzők egy része azzal igyekszik enyhíteni a pofon miatti fájdalmat, hogy a hollandok közel 70 százalékát nem érdekelte a népszavazás. Arról ugyanakkor elfeledkeznek, hogy ez azt is jelenti, hogy egy az európai egység kérdését is felvető ügyben közömbösek, ami szintén komoly jelzés Brüsszelnek.
A voksolás kimenetele mindenekelőtt az unió jövője szempontjából aggályos. A brit népszavazás előtt ugyanis ismét csak az integrációban csalódottakat és annak ellenzőit erősíti. A jelenlegi helyzetben ugyanis minden apró jelzésre figyelni kell, s a holland referendum első számú üzenete az, hogy immár nemcsak egyes közép-európai országokban, hanem a régi nyugati demokráciákban is egyre többen elégedetlenek az integráció jellegével.
Az eredmény újabb csapás a Majdan megítélésére is. Mind világosabban jelzi ugyanis Európa kijózanodását. Azt, hogy az európaiak többsége tart a bizonytalan, háborúba süllyedt, a korrupcióból kikeveredni nem bíró Ukrajnától. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke ugyan azt hangsúlyozta, hogy a referendum eredménye ellenére a társulási egyezmény ideiglenes jelleggel továbbra is hatályos, ám a mostani jelzést Brüsszelnek is meg kell hallania. Át kell gondolni az egész keleti politikát, s nem lehet olyan ígéretekkel szédíteni a jobb élet reményében az európai integrációra vágyó társadalmakat, amelyeket aztán nem lehet teljesíteni. Az is megfontolandó az elutasítás fényében, hogy geopolitikai célok érdekében fel lehet-e használni emberek millióinak álmait. S végül, az eredményből le kell vonni a következtetést az ukrán hatalomnak is, amely az elmúlt két évben a szép szavak mellett vajmi keveset tett az európaizálódásért. A kelet szokásos elutasítása mellett ugyanis ez az eredmény erről is szól.
Bár jogi értelemben nem, politikailag kötelező érvényű a szerdai holland népszavazás eredménye, mondta lapunknak Tóth Csaba politológus, aki kiemelte azt is, hogy az alacsony részvétel miatt az euroszkeptikus álláspont markánsabban tudott érvényesülni. A Republikon Intézet stratégiai igazgatója rámutatott, ez a referendum hasonló volt bármelyik európai parlamenti választáshoz annyiban, hogy ezeken is mindig jól szerepelnek a hasonlóan euroszkeptikus hangot képviselő pártok. A választót ilyenkor az is mozgatja, hogy a leadott voks nem vált ki változást másnapra, „nem éles a kérdés”, mint például egy országgyűlési választás esetében, tehát a protest-véleményt hangsúlyosabban meg lehet jeleníteni. Ám mint azt a szakértő megjegyezte, előbb-utóbb visszaüt a demokratikus deficitnek nevezett, sokszor emlegetett jelenség, hogy tehát a választók rendre olyan döntéseket hoznak – mint például a tavalyi görög mentőcsomagról rendezett referendum esetében is –, amelyeknek mintha nem lenne következményük. A szorosabb európai integrációt alátámasztó európai érvek az egyszerre jobb- és baloldalról érkező rendszerkritikák zajában korlátozottan hallatszanak, bár az is igaz, hogy az EU-integráció mellett kiálló politikai elit jeleleg nem tesz meg mindent a választók meggyőzésére, mondta az elemző.
Amellett hogy Tóth Csaba nagyon komoly figyelmeztető jelnek, rossz ómennek nevezte a holland voksolás kimenetelét két és fél hónappal a britek EU-tagságról tartandó referenduma előtt, véleménye szerint annyiban ott azért más lesz a helyzet, mert június 23-án lényegesebb, vissza nem fordítható döntést kell hozniuk a választópolgároknak. (K.Á.)
