Amerika jegeli a problémákat

Transzatlanti vállalásaink és a közelgő elnökválasztás miatt is visszavett éles retorikájából Washington.

A visszafogottabb hangnem okát abban látom, hogy az utóbbi időben csendben a legtöbb amerikai stratégiai célt elfogadtuk. Fogadjuk a gyakorlatozó amerikai katonákat; katonákat küldtünk az Iszlám Állam ellen Kurdisztánba, és kurd harcosokat rehabilitálunk Budapesten, ahogy az ukrán hadseregnek is segítséget nyújtanak a magyar katonaorvosok; a térségben a legtöbbet tettük a közép-európai energiabiztonság megteremtéséért; támogatjuk Ukrajna területi egységét; mindig megszavaztuk az Oroszország elleni szankciókat; részt vettünk a balti légvédelmet ellátó misszióban (Baltic Air Policing) tavaly őszi váltásában, ahol többször fogtak el orosz repülőgépeket a magyar pilóták – összegezte a lehetséges okokat lapunknak Ugrósdy Márton. A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) kutatója szerint a magyar–amerikai kapcsolatok annak ellenére erősek, hogy néha látványosan nem értünk egyet bizonyos politikai kérdésekben, de összességében ez nem befolyásolja jelentősen az érdemi együttműködést. Ugrósdy Márton azt is megjegyezte, a nagyköveteknek számos lehetőségük van arra, hogy fenntartásaikat közöljék a fogadó ország kormányával, és nem biztos, hogy a sajtóban való üzengetés a leghatékonyabb módszer erre.

– Tudomásom szerint Colleen Bell nagykövet és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter között rendszeresek az egyeztetések, és a személyes kapcsolatuk is jónak számít. Másrészt úgy gondolom, az amerikai diplomácia is érezte, hogy Goodfriend ügyvivő talán túlságosan hirtelen lett az ellenzék első számú reménysége másfél évvel ezelőtt, és maguk is átgondolták, mennyire érdemes ilyen mélyen beleavatkozni a fogadó ország belügyeibe egy misszió ideiglenes vezetőjének – véli Ugrósdy Márton. A kutató úgy gondolja, a két nagykövet tavalyi kinevezése – Colleen Bell Budapesten és Szemerkényi Réka Washingtonban – sikeresen enyhítette a korábbi „üzengetős” hangnemet.

A diplomáciai stílusváltást nem lehet úgy értelmezni, hogy a problémák megszűntek volna, vagy prioritásuk elveszne – véli Feledy Botond. A külpolitikai szakértő szerint más stílust képvisel Colleen Bell az elődeihez képest, ez azonban nem jelenti azt, hogy Washington és az amerikai külügy ne gondolkodna hasonlóan bizonyos kérdésekben, főleg olyanokban, amelyekben látványos változás nem következett be a hazai terepen. „Sokkal inkább André Goodfriend hangneme volt a kivétel, mintsem Colleen Bellé jelentene enyhülést” – mondta. Kiemelte ugyanakkor, hogy elnökválasztási időszak van, az amerikai adminisztráció szempontjából egyre több a kiváró álláspont, de ez nem a magyarországi elemekből fakad.

– A színfalak mögötti nyomásgyakorlásról egyik félnek sem kell beszélnie ahhoz, hogy érdemi legyen. A közvéleményen keresztül gyakorolt nyomás csak egy a sok eszköz közül, könnyen lehet, hogy most nem ez játssza a központi szerepet a két választás közötti köztes időszakban – mondta Feledy Botond. Az a meglátása, mivel a diplomáciát – főleg az amerikait – az eredményesség vezeti, lehet, hogy a Goodfriend-epizód után egyértelművé vált számukra is, hogy a vélt populáris nyomásra csak még határozottabb ellenállás érkezik a kormányzat részéről, így a többi diplomáciai csatorna hatékonyabb lehet.

Bill Clinton mostani kijelentését ugyanakkor mindenképp a kampányidőszak szempontjából kell értelmezni. – A volt demokrata elnök megjegyzése egy kampánybeszédben hangzott el, nem kormányzati szereplő, ahogy ezt a lengyel külügy sajtóközleménye is megjegyezte, ráadásul Bill Clinton ismert a hasonló megjegyzéseiről. Nem csoda, hogy hivatalos formában nem kommentálják – véli Feledy Botond. Szerinte a hangnem alakulása egy taktikai váltás is lehet, ami újra formálódhat, ha új lakó költözik a Fehér Házba.

Hasonló szempontok alapján értékelte a helyzetet lapunknak Németh Zsolt is. Az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke úgy látja, az elnökválasztás miatt ugyan Washingtonban a hangsúlyos kül- és biztonságpolitikai dolgokra összpontosítanak, ám valóban érezhető most egyfajta „nyugalom”, amelyet nagyban elősegítettek a transzatlanti vállalásaink. – Az iraki és baltikumi missziók, a visegrádi harccsoport (Visegrád Battlegroup), a honvédségi büdzsé megduplázása vagy korábban az egyházi törvénnyel kapcsolatos kormányzati erőfeszítések mind ez irányba mutatnak – értékelt Németh Zsolt.

A hangnemváltás kapcsán felvetődött a transzatlanti kereskedelmi egyezmény (TTIP) ügye is. Az elmúlt időszakban érezhető volt, az amerikaiak kifejezetten szeretnék a TTIP-t nyélbe ütni, a magyar kormányzat – amely épp lapunk érdeklődésére nem nyilvánosnak minősítette az ezzel kapcsolatos tárgyalások iratait – pedig kezdetektől fogva hallgatólagosan támogatja az egyezmény megkötését. Németh Zsolt azt gondolja erről, hogy a TTIP nem játszott közre a kétoldalú kapcsolatok fejleményeit tekintve. A külügyi bizottság elnöke ráadásul úgy véli, a transzatlanti kereskedelmi tárgyalások az elkövetkező időszakban veszítenek lendületükből, mondhatni partvonalra kerülnek, s a kérdés nem lesz kiemelt témája a transzatlanti párbeszédnek.