Már amikor éppen kezdtek egy kicsit sínre kerülni a dolgok Európában, Recep Tayyip Erdogan török államfő megint kevert egyet a kártyákon. Hangzatos hűségnyilatkozat ide vagy oda, egyértelmű, hogy Ahmet Davutoglu miniszterelnöknek azért kellett távoznia pozíciójából, mert szembekerült az elnökkel. Csakhogy Brüsszel 2014 óta a migránskérdésben mindig is az együttműködőbb és Európához közelebb álló, mondhatni „eladhatóbb” kormányfővel tárgyalt. Mint azt például a Politico szakportál elemzője is találóan megjegyzi, Törökország és az Európai Unió egyeztetései során Davutoglu volt a „jó zsaru”, Erdogan pedig a „rossz zsaru”. Hogy távozásával mi marad meg az eddig elért eredményekből, vajon az új miniszterelnök milyen új követelésekkel fog előállni, még kérdéses. – Az Európai Unió nem Davutogluval, hanem Törökországgal egyezett meg – vélekednek ugyanakkor Brüsszelben, ráadásul az is biztosra vehető, hogy a kormányfő semmit nem tett Erdogan beleegyezése nélkül. Ám mégis, egyenlőségjelet tenni Davutoglu és Erdogan politikája közé hiba lenne, hiszen nem véletlen, hogy a dolgok végül a kormányfő távozásával végződtek.
Az elképzelhető, hogy az új kormányfő az EU-val szemben is keményebb hangot fog megütni, és követelőzőbb lesz. Esetleg nem érik be a megígért hatmilliárd euróval sem. Brüsszel ez irányú aggodalmai jogosak, ám a történtek valószínűleg inkább belpolitikai célokat szolgáltak, és egy nagyobb stratégiának a részét képezik, amelynek célja Erdogan hatalmának megszilárdítása. Ennek finomabb módja, hogy egy olyan, az államfőhöz végletekig hű miniszterelnök kerül a kormányfői székbe, aki teljesen kiszolgálja az elnököt, és kikövezi az utat az elnöki rendszer bevezetéséhez. Ezt látszik alátámasztani, hogy Erdogan tegnap sürgette, minél előbb rendezzenek népszavazást az elnöki rendszer bevezetéséről.
Mint arra néhány török elemző rámutat, van ugyanakkor egy durvább forgatókönyv is. Az elmúlt hetekben a török parlamentben többször verekedés tört ki a honatyák között, mivel a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) szeretne egy olyan törvényt átvinni, ami lehetővé tenné a képviselők mentelmi jogának felfüggesztését. Ennek pedig célja kritikusai szerint az, hogy rács mögé dugják a kurdbarát, ellenzéki Népi Demokratikus Párt (HDP) képviselőit, akiket a terrorszervezetként kezelt Kurd Munkáspárt (PKK) támogatásával vádolnak, illetve hogy végeredményben betiltsák a pártot. Ezután pedig a következő lépés ismét az új választások kiírása lenne. Ha a képletből kivesszük a tavaly novemberben 10,7 százalékot elérő HDP-t – amelynek szavazói szétmorzsolódhatnak –, és hozzáadjuk az EU fölött aratott politikai győzelmet és a terrorfenyegetettséget, az eredmény alighanem magabiztos, kétharmados AKP-győzelem lenne.
