Arisztokráciává válna az orosz elit

Az ország jövőjét jelentős mértékben meghatározza a szociális liftek beindításának sikeressége.

– Ismerős folyamat Leállnak a szociális liftek, és széles társadalmi rétegek eleve vesztésre ítéltetnek. De térjünk vissza Oroszországba. Miben látja a különbséget az idősödő régi és a feltörekvő új elit között?
– Ez nagyon egyszerű. A nagy formátumú, erős akaratú apáknak mindig gyenge fiaik vannak. Így aztán minden elitnek szüksége van a megújulásra, olyan csatornák megteremtésére, amely a friss erők beáramlását biztosítja, a szociális lifteket működteti. Ellenkező esetben elsatnyul, kimúlik.

– S hol tart most e tekintetben Oroszország, működnek ezek a csatornák?
– Igen, de gyengén. S hogy ezt a problémát miként oldjuk meg, alapvetően meghatározza az ország jövőjét. Ettől függ ugyanis jelentős mértékben az ország élet- és versenyképessége. Eleve meghatározza a helyzetet, hogy Putyin már 17 éve van hatalmon, s egy vertikális rendszerben, ahol a fő hely foglalt, lejjebb is csak horizontálisan mozoghatnak vagy tartják a pozícióikat. Ennek azonban előbb-utóbb vége, s inkább előbb, mint utóbb. Mondok egy példát. Az orosz kormányzat védelméért felelős Szövetségi Őrszolgálat igazgatói posztjából nyugdíjba küldték az érinthetetlennek hitt, ám már 70 éves Jevgenyij Murov tábornokot, míg tavaly az államvasutak nagy hatalmú vezetője, Vlagyimir Jakunyin távozott. A régi elit minden erővel kapaszkodik a székébe, a váltás azonban ha lassan is, de halad. S ezt a folyamatot gyorsíthatják fel az egyéni kerületekben a rendszerbe bekerülő új arcok.

– Említette, hogy húsz év után először választ Oroszország romló gazdasági körülmények között. Hogyan éli meg ezt a társadalom?
– Úgy, hogy a hatalmi párt, az Egységes Oroszország kevesebb szavazatot kap, mint legutóbb.

– Ha jól értem, akkor a társadalom érzi a problémát, ám például a globális porondon elért sikerek miatt is hallgat?
– Ez nem elnökválasztás, így nem játszanak igazán szerepet a globális sikerek. A társadalom mindenekelőtt a saját életével kapcsolatban ad jelzést a hatalomnak, amelyre az elnöknek reagálnia kell. Meglátjuk, mennyire lesz erős ez az elégedetlenség.

– Ami azt illeti, az erőviszonyok alapvetően nem módosultak, hiszen a legutóbbi felmérésük alapján az Egységes Oroszország valamivel 50 százalék alatt van, a kommunisták és Zsirinovszkij pártja kapnak 10-10 százalékot, az Igazságos Oroszország nagyjából 5-öt, a többi párt azonban nem látszik. Mi van a parlamenten kívüli ellenzékkel?
– Ezek apró köröcskék, s attól, hogy a volt kormányfő Mihail Kaszjanov vezeti az egyik ilyen társaságot, abból még nem válik ellenzék. Ennek ellenére nagy figyelem irányul ezekre a csoportocskákra, mivel a vezető orosz újságírók hasonlóképpen gondolkodnak, és imádják őket a nyugati liberálisok is. Nincs azonban sem pénzük, sem befolyásuk, sem elképzelésük, sem szervezeti hálózatuk, s nem is akarják ezt megteremteni.

– Akkor a lényegi kérdés, hogy a nép miként reagál a gazdasági helyzetre
– A társadalom arra vár, hogy Putyin megmondja, mikor fordul jobbra a soruk, s mit kell ezért tenni. Az emberek Putyinra hallgatnak, a politikai elit többi részében nem bíznak. S próbálják jelezni Putyinnak a problémákat. Nem a képviseleti rendszeren keresztül, hanem közvetlenül. Mint régen, amikor a cár bátyuskának írtak. A választás is ilyen üzenet lesz. S hogy miként reagál erre Putyin, leváltja-e például a kormányt, az a jelzés erősségétől függ.