Ha Lonnie David Franklin Jr. szembejönne velem az utcán, sok minden eszembe jutna róla, csak az nem, hogy hidegvérű sorozatgyilkos. A most 63 éves férfi inkább emlékeztet egy öregúrra, mint veszélyes bűnözőre. Amikor helyi idő szerint kedden kiszabták rá a halálbüntetést, jobbára csak kifejezéstelenül bámult maga elé.
Pedig a Grim Sleeper néven (magyarul körülbelül Ádáz Szunnyadó, és becenevét onnan kapta, hogy két gyilkosság között éveket is tétlen nyugalomban várt) elhíresült Franklin a legkevésbé sem ártalmatlan. A bíróság szerint 1985 és 2007 között tíz embert gyilkolt meg hidegvérrel Los Angelesben és környékén. A kukásként dolgozó férfi mindig ugyanazon séma szerint válogatta áldozatait: a társadalom peremén élő, fekete bőrű nőket szemelt ki, általában drogfüggőket vagy prostituáltakat, akik senkinek nem hiányoztak. Kiszolgáltatott, sebezhető áldozatait megerőszakolta, agyonlőtte – egyiküket megfojtotta –, majd lemeztelenítve kidobta holttestüket sikátorokban.
Az esetek között a hatóságok sokáig nem találtak kapcsolatot. A gyilkosságok között sok idő telt el, a célpontok maguk is a bűn közelében éltek – a média sem harapott rá néhány drogos halálára –, ráadásul akkoriban más sorozatgyilkosok is rettegésben tartották Los Angelest (Michael Hughes hét, Chester Turner tizennégy nővel végzett). Franklin évtizedeken át garázdálkodhatott szabadon, míg végül a nyomozók eljutottak hozzá. A megoldáshoz a technika fejlődése és egy véletlen vezetett. A férfi fia ugyanis börtönbe került, és a tőle vett DNS-minta hasonlóságot mutatott ki a legutolsó, 2007-es gyilkosság helyszínén találttal. Innen már csak egy lépés volt, hogy Franklintől is mintát szerezzenek, megvizsgáljanak más megoldatlan eseteket is, és összekössék a szálakat. 2010-ben a Grim Sleepert letartóztatták.
Könnyen lehet azonban, hogy a média által közkedvelten sorozatgyilkosokra aggatott név az ő esetében egyáltalán nem állja meg a helyét, és valójában Franklin nem várt oly hosszú ideig két „vadászat” között. Erre utal például, hogy a lakásán a rendőrség több száz nő fényképét találta meg, köztük a bizonyított tíz áldozatét is, de számos, a felvételeken szereplő személyt a mai napig nem sikerült azonosítani. Az elmúlt hat évben felmerült a neve más megoldatlan esetek kapcsán is, ám mivel ügye már így is régóta húzódott, és biztosra vehető volt a halálbüntetés kiszabása, ezekben további nyomozást már nem rendeltek el. Valószínű azonban, hogy Franklin lelkén sokkal több gyilkosság szárad, mint ahányért a bíróság előtt felelnie kellett.
Kalifornia államban elméletileg lehetséges ugyan a halálbüntetés, a gyakorlatban azonban elsősorban a méreginjekció körüli viták miatt tíz éve nem végeztek ki senkit. A legszigorúbb büntetési forma egyébként korábban sem volt túl gyakori: bár 1978-as bevezetése óta több mint 850 alkalommal szabták ki, mindössze 13 alkalommal hajtották végre. A Los Angeles Times statisztikái szerint a San Quentin börtön halálsorán jelenleg is 747-en ülnek, közülük a legidősebb 85 esztendős, és 37 éve várja az utolsó napot, de már többtucatnyian is olyan idősek, hogy kerekes székre vagy járókeretre szorulnak. A kaliforniai halálsoron átlagosan eltöltött idő a kivégzésig 17,9 év volt, de 9 év 7 hónap telt el az ítélet-végrehajtásig a leggyorsabb esetben is.
A Los Angeles-i lap riportja szerint azonban a „kedvező” statisztikák ellenére az idegőrlő várakozás a bármikor érkezhető utolsó napra a rabokat is megviseli mentálisan, ami komoly viták tárgya. 2013-ban az egész országban Kalifornia államban volt a legmagasabb a halálsoron elkövetett öngyilkosságok száma, 2006 és 2013 között 11-en nem várták meg a büntetést, és inkább önkezűleg vetettek véget életüknek. Egy évvel később egyedülálló módon az államban pszichiátriai ellátást biztosítottak a halálraítélteknek. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy a törvények szerint elmebeteget nem lehet kivégezni, és kilenc rab „megőrülésével” már meg is úszta így az ítélet-végrehajtást. (MN)
