Három póló és négy nadrág, több nem is kell

Nem tudja, mit vinne magával egy lakatlan szigetre? Kérdezze a japán minimalistákat!

Úgy tűnik, a japánok valamivel komolyabban veszik a tanítást. A minimalisták felfogásában az életvitel átalakítása nemcsak annyit jelent, hogy eladják a korábban megvásárolt tévét: filozófiát is kell váltani, újraértelmezve, mit jelent valójában a tulajdon. A túlzott fogyasztástól megcsömörlöttek azt tartják fontosnak, amit így nyerhetnek: Sasaki elmondása szerint például időt az utazáshoz.

Többek szerint egyébként nem egy idegen dologról van szó, hanem a zen buddhizmus természetes örökségéről: lecsupaszított világlátásról, egyszerűségről, a gondolatok megtisztításáról. A 41 éves szabadúszó író, Naoki Numahata ezt így látja: „Nyugaton egy tér betöltése azt jelenti, hogy tárgyakat helyezel el. De Japánban, például a teaszertartásokon vagy a zenben a dolgokat befejezetlenül hagyjuk, hogy azokat az ember képzelete egészíthesse ki, tegye teljessé.”

A japán minimalistákról beszámolt tavaly a Kotaku is. Sokan eleve minimalistának tartják a japán hétköznapi életet, amiben van is némi igazság: a kisméretű lakásokban hagyományosan többféle célokat szolgálnak az egyes helyiségek, ezért szükséges, hogy a szobák kialakítása ezt könnyen lehetővé tegye. A másik fő oka az egyszerűségre való törekvésnek, hogy Japánban igen gyakoriak a földrengések, és az ilyenkor keletkező sérülések majdnem felét a lezuhanó tárgyak okozzák. Mindezek ellenére a japánok nagy része is éppúgy szereti magát különféle tárgyakkal, eszközökkel körbevenni, mint a nyugati polgárok. És erre próbál megoldást nyújtani az új divat: a hatalmas érdeklődést pedig mutatja, hogy a témában írott japán könyv az Amazon eladási listájának élére került, és már az országos média is felkapta a témát. Azonban vannak, akik aggodalmaiknak adtak hangot különböző fórumokon: miként fog hatni ez a börtönszerű élet a mindennapokra, nem fogja-e inkább beszűkíteni a gondolkodásmódot? Egyes minimalizmushívők igyekeztek megnyugtatni: bár tényleg sivárnak tűnhet az élet tárgyak nélkül, de rendelkezésre állnak azok a technikai eszközök, melyek segítségével tarthatják a kapcsolatot a külvilággal.

Azonban ebből is látszik, hogy mennyire fontos, hogy miként fogalmazzuk újra a birtoklást és felismerjük azokat az új szokásokat, amik a régiek helyére lépnek.