Lenin szenvedélye és a „vörös grófnő”

Lassan száz éve már annak, hogy eltemették, alakja azonban máig nem hagyja nyugodni az utódokat.

Vlagyimir Iljics a komszomolisták szemében a jóságos nagyapó figuráját öltötte. A munkások és a parasztok a nép felszabadítóját látták benne, míg a cári kormány az agresszort, a forradalmárt. Mauzóleumáról hallott az utolsó iskolás is, életútja azonban egyre inkább a ködbe vész. A kommunizmus éveiben tudatosan tartották homályban életének bizonyos részleteit, míg ma azért nem foglalkoznak vele, mert már nem igazán érdekes. Pedig sokan nem is gondolnák, hogy a „lánglelkű forradalmár” szépen felépített alakja mögött egy szenvedélyes férfi rejtőzik.

Annak idején a fáma az illendőség kedvéért csak Nagyezsda Krupszkajával, Lenin egyetlen feleségével és első barátnőjével foglalkozott. Azt csak kevesen tudhatták, hogy megismerkedésükkor az ifjú Uljanov párhuzamosan Nágya barátnőjének, Apollinarija Jakubovának is csapta a szelet, s a két nő között állítólag az döntött, hogy a börtönben csak Krupszkaja látogatta meg Lenint, akinek a házassága idején is volt egy nagy szerelme. A szintén a mozgalomban megismert Inessza Armandról már sokan suttogtak, sőt az általánosan elfogadott vélemény szerint ez a viszony ihlette meg a másik bolsevik feminista „vörös grófnőt”, Alekszandra Kollontajt, aki A nagy szerelem című művében regényesítette meg Armand és Lenin szerelmét. Inessza nemcsak arisztokrata volt, de francia származású is, Élisabeth d’Herbenville-ként látta meg a napvilágot, s apja halála után került a moszkvai rokonokhoz, majd 20 évesen feleségül ment a textilgyáros Alekszandr Armandhoz. A gazdag nők élete azonban túlságosan unalmasnak bizonyult, s izgalomra vágyott. Előbb férje öccséhez költözött, ám nemcsak a szabad szerelem, hanem a bolsevizmus eszméje is elragadta. Egy párizsi útján 1909-ben ismerkedett meg Leninnel, aki első látásra beleszeretett. Az ekkor 39 éves bolsevik vezér már 11 éve volt házas, a szíve azonban Inesszáé lett. Senkihez nem írt olyan sok levelet az első világháború idején, mint hozzá. Krupszkaja tudott a viszonyról, Inessza ennek ellenére a barátnője lett. A „forradalom” győzelme után azonban finoman a férje értésére adta, hogy ideje véget vetni ennek a kapcsolatnak. Lenin és Armand formálisan szakított is, a szerelem azonban tovább lángolt.

A kolerában 1920-ban meghalt Inessza koporsóját Lenin személyesen kísérte a Kurszki pályaudvartól a Szakszervezetek Házáig. Armandot a Vörös téren temették el. Alekszandra Kollontaj egy későbbi interjúban úgy emlékszik, hogy Inessza temetésén Leninre nem lehetett ráismerni, s azt hitte, hogy mindjárt összeesik. A romantikus természetű Kollontaj úgy vélte, hogy Armand halála után Leninnek nem volt ereje tovább élni. Inessza halála meggyorsította a betegség kifejlődését, ami aztán a sírba vitte.

Sokan tudni vélik, hogy e szerelemnek gyümölcse is lett. A litvániai Marijampoléban például biztosak abban, hogy az 1944-ben a harcokban elhunyt, s a város temetőjében nyugvó Andrej Armand apja valójában Lenin. Andrej azonban ötéves volt, amikor Inessza megismerkedett a bolsevik vezérrel. Mások ugyanakkor állítják, hogy Inessza és Lenin közös gyereke Alekszandr Steffen néven Svédországban van eltemetve.

Valójában ennek már nincs jelentősége, a legendák azonban rávilágítanak arra, hogy a szovjet idők álszent kirakata mögött a bolsevik vezetők szinte a mai rocksztárokhoz hasonló szerelmi életet éltek. Az már más kérdés, hogy a szovjet cenzúra szigorú felügyelete alatt életrajzíróik nem ezt a szenvedélyt domborították ki.