Óriásit csalódtak a kurdok az amerikaiakban

Átverve érzik magukat a kurdok, miután az amerikaiak visszaparancsolták őket az Eufrátesztől keletre.

Szemmel látható, hogy a kurdok csalódtak Amerikában, ez észrevehető az utcákon az embereken – így látta a szíriai kurdokat Mutlu Civiroglu politikai elemző, miután Törökország szerdán bevonult Szíriába, Joe Biden amerikai alelnök pedig bejelentette, hogy a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) elveszti az Egyesült Államok támogatását, ha nem vonul vissza az Eufrátesztől keletre fekvő területekre.

Pedig a kurdok okkal hihettek abban, Washington már nem ellenzi, hogy egyesítsék a kurd kantonokat Szíriában: az amerikaiak által vezetett nemzetközi koalíció gépei ugyanis fontos segítséget nyújtottak a Manbidzsért, vagyis Kis-Londonért harcoló Szíriai Demokratikus Erőknek (SDF), amelynek gerincét az YPG jelenti. A kurdok több mint kétszáz katonát veszítettek a harcokban, azonban most úgy látszik, hiába hullatták a vérüket azért a földért, amelynek lakói többségükben nem is kurdok, hanem szunnita arabok.

A szíriai kurdok nem csináltak titkot abból, hogy mihamarabb egyesíteni akarják az észak-szíriai kurd enklávékat. Március 17-én már jóvá is hagyták a Rodzsavában (így hívják Szíria északi részét) létrehozandó föderatív rendszer tervezetét, ez Afrint, Kobanit és Dzsazirit, valamint a további észak-szíriai területeket egyesítené.

Mások nem rajongtak az ötletért: a szíriai kormány azonnal közölte, hogy a bejelentésnek nincs jogi ereje, és nem lesz jogi, politikai, társadalmi vagy gazdasági hatása mindaddig, amíg a föderációról szóló kurd döntés nem tükrözi a szíriai nép akaratát. De az ellenzéki koalíció is közleményben utasította el, hogy a szíriai nép akaratának „kisajátításával” hozzanak létre szervezeteket, térségeket vagy közigazgatási egységeket. Még ennél is hevesebben reagáltak a törökök, de az Egyesült Államok is jelezte: nem ismeri el a kurdok önállósodási törekvéseit.

A kurd politikusokat azonban mindez nem zavarta különösebben. Így július végén Hediye Yusuf, a föderáció alkotmányozó nemzetgyűlésének társelnöke az orosz Sputniknewsnak elmondta: „Manbidzsot rövidesen felszabadítjuk. A felszabadulás után pedig integráljuk a Rodzsava – Észak-szíriai Föderációhoz.” Hozzátette: a manbidzsi városi tanács néhány tagja már csatlakozott is a föderáció alkotmányozó nemzetgyűléséhez, közöttük nemcsak kurdok, hanem arabok és türkmének is vannak. Az pedig már csak idő kérdése, hogy a helyiek mikor döntenek úgy, csatlakoznak a föderációhoz.

A török erők szerdai támadása azonban szertefoszlatott minden álmot: nemcsak azért, mert a török haderő, illetve az általa támogatott lázadók jóval erősebbek, mint a kurd erők, hanem azért, mert most éppen a legnagyobb szövetségesük, az USA fenyegette meg őket, ha maradnak, oda a támogatás.

A kurdok maguk sem gondolták, hogy Amerika végül a törökök oldalára áll. Redur Halil, az YPG szóvivője csütörtök hajnalban még arról beszélt, hogy „saját földjeink feladását senki nem kívánhatja tőlünk”, emellett azzal vádolta meg Törökországot, hogy nem az Iszlám Állam, hanem a kurdok ellen indított hadműveletet. Délutánra azonban az Anadolu török állami hírügynökség John Kerry amerikai külügyminiszterre hivatkozva már azt jelentette, hogy az YPG megkezdte a visszavonulást. Ezután az YPG is kiadott egy közleményt, amelyben jelezte, hogy végzett Manbidzs felszabadításával, a hatalmat pedig az úgynevezett Manbidzsi Katonai Tanácsnak adja át.

A kurdok így valószínűleg felmérték: az amerikaiak támogatása létfontosságú nekik, így okosabb, ha a jövőben inkább a dzsihadisták fellegvárára, Rakkára koncentrálnak. Ez azonban jóval nagyobb falat lesz, mint al-Bab városa, amelynek visszafoglalásával gyakorlatilag megvalósulhatott volna a szíriai kurdok álma.

Úgy látszik azonban, hogy Amerikát nem különösebben zavarja, hogy a kurdok mit éreznek. Így Elizabeth Trudeau, az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerdán, miután nekiszegezték azt a kérdést, hogy mit mondana azoknak a kurdoknak, akik most úgy érzik, hogy az Egyesült Államok magukra hagyta őket, azt válaszolta, vitatná, hogy a kurdok ezt éreznék, ugyanis Washington mindig is világosan beszélt a támogatást illetően. Miután pedig megdicsérte a kurd harcosokat, még hozzátette: most inkább a közös ellenségre, a Daeshre, vagyis az Iszlám Államra kellene összpontosítani.