A török erők szerdai támadása azonban szertefoszlatott minden álmot: nemcsak azért, mert a török haderő, illetve az általa támogatott lázadók jóval erősebbek, mint a kurd erők, hanem azért, mert most éppen a legnagyobb szövetségesük, az USA fenyegette meg őket, ha maradnak, oda a támogatás.
A kurdok maguk sem gondolták, hogy Amerika végül a törökök oldalára áll. Redur Halil, az YPG szóvivője csütörtök hajnalban még arról beszélt, hogy „saját földjeink feladását senki nem kívánhatja tőlünk”, emellett azzal vádolta meg Törökországot, hogy nem az Iszlám Állam, hanem a kurdok ellen indított hadműveletet. Délutánra azonban az Anadolu török állami hírügynökség John Kerry amerikai külügyminiszterre hivatkozva már azt jelentette, hogy az YPG megkezdte a visszavonulást. Ezután az YPG is kiadott egy közleményt, amelyben jelezte, hogy végzett Manbidzs felszabadításával, a hatalmat pedig az úgynevezett Manbidzsi Katonai Tanácsnak adja át.
A kurdok így valószínűleg felmérték: az amerikaiak támogatása létfontosságú nekik, így okosabb, ha a jövőben inkább a dzsihadisták fellegvárára, Rakkára koncentrálnak. Ez azonban jóval nagyobb falat lesz, mint al-Bab városa, amelynek visszafoglalásával gyakorlatilag megvalósulhatott volna a szíriai kurdok álma.
Úgy látszik azonban, hogy Amerikát nem különösebben zavarja, hogy a kurdok mit éreznek. Így Elizabeth Trudeau, az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerdán, miután nekiszegezték azt a kérdést, hogy mit mondana azoknak a kurdoknak, akik most úgy érzik, hogy az Egyesült Államok magukra hagyta őket, azt válaszolta, vitatná, hogy a kurdok ezt éreznék, ugyanis Washington mindig is világosan beszélt a támogatást illetően. Miután pedig megdicsérte a kurd harcosokat, még hozzátette: most inkább a közös ellenségre, a Daeshre, vagyis az Iszlám Államra kellene összpontosítani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!