Amerika megágyaz a saját ellenségeinek

Könnyen lehet, hogy Washington a Szíria-politikájával éppen a saját biztonságát veszélyezteti.

Rettenetes fenyegetést jelent az Aleppóért folytatott harc az Egyesült Államok számára – így kezdi az elemzését az amerikai Foreign Policy. A külpolitikai magazin cikkének szerzői érzékeltetik, hogy korántsem lesz egyszerű levakarni az al-Kaida nemzetközi terrorszervezetről azokat az alakulatokat, amelyek a lázadók soraiban harcolnak Aleppónál.

A valaha második legnagyobb szíriai városért ma két nagy lázadó koalíció, a Dzsais al-Fatah, illetve a Fatah Halab küzd: az előbbi társaság legizmosabb tagja egyenesen az al-Kaida valamikor szíriai leányvállalata, az an-Nuszra Front, az utóbbi hadműveleti központ pedig 50 különböző fegyveres szervezetet fog össze. Közéjük tartozik az Ahrar as-Sam is, amelyet most végre górcső alá vett az amerikai külügyi folyóirat is.

Az al-Kaida jelenléte és befolyása Szíriában sosem korlátozódott a valamikori fiókszervezetére, az an-Nuszra Frontra. Számos magas rangú vezetőt és stratégát küldtek már az országba, akiknek az volt a feladata, hogy felügyeljék az anyaszervezet előőrsét Szíriában. Ez a csoport – amit az Egyesült Államok Khorasan-csoportnak hív – nemcsak az an-Nuszrával tartotta a kapcsolatot, hanem más szervezetek vezetőivel is. Ezért ma a lázadók körében több olyan csoportosulás is létezik, amelyek a Dzsabhat Fatah as-Samhoz (vagyis az an-Nuszra utódjához) vagy az Ahrar as-Samhoz kötődnek.

Habár a közfelfogás szerint az utóbbi sosem tette magáévá teljes egészében az al-Kaida ideológiáját, a nemzetközi terrorhálózat a szíriai előőrsének tekinti a csoportot. Mindeközben a jelenlegi amerikai külpolitika azt feltételezi, hogy az Ahrar as-Sam leválasztható az al-Kaidáról, sőt, sokan azzal érvelnek, hogy a nemzetközi terrorszervezet nem gyakorol operatív ellenőrzést felettük, így külön kell foglalkozni velük. A Foreign Policy azonban most számos bizonyítékot hozott fel arra, hogy mindez nem több, mint puszta vágyálom.

Az Ahrar as-Sam egyik legfontosabb vezetője Abu Khaled al-Szúri volt, aki az afganisztáni és iraki háborúban az al-Kaida oldalán harcolt, de a 2004-es madridi bombatámadással is összefüggésbe hozták, ami után egy spanyol bíróság azt állította, hogy al-Szúri nem más, mint Oszama bin Laden európai küldönce. Később al-Szúrit az al-Kaida Szíriába küldte, hogy megoldja a különböző iszlamista felkelő csoportok közötti ellentéteket, ez azonban nem sikerült neki, mert az Iszlám Állam egy öngyilkos merénylettel a másvilágra küldte a terroristát.

De az Ahrar as-Sam tevékenysége is azt bizonyítja, hogy az al-Kaida helyi előőrseként működik Szíriában. Idlib és Aleppó tartományban sária bíróságok révén kormányoznak az an-Nuszrával párhuzamosan. A szervezet célja így az, hogy az Aszad-féle vezetés helyett Szíriában egy teokratikus állam legyen. „Ez az elképzelés egy alapvető változás a szíriai ellenzék 2011-es követeléseihez képest, amelyek még demokráciát és plurális rendszert akartak” – fogalmaznak a Foreign Policy szerzői.

Mindennek ellenére a szíriai ellenzéki csoportok továbbra is „mainstream” szereplőnek tekintik az Ahrar as-Samot, mivel az nagyban kivette a részét a kormányerők elleni harcból. Sőt, ma Észak-Szíriában egyfajta összekötő szerepet játszanak a lázadócsoportok között, továbbá úgy szilárdítják meg a sária-alapú kormányzást, hogy a világ rájönne, mindez az al-Kaida győzelméhez fog vezetni Szíriában. Pedig közben külföldi harcosokat is várnak a soraikba, de maguk is támogatják az al-Kaida nyugati célpontok elleni műveleteit.

Legutóbb az Ahrar as-Sam legutóbb azzal lopta be magát Aleppónak a felkelők által ellenőrzött részén élők szívébe, hogy vezető szerepet játszott az ostromzár áttörésében (ezt a múlt hét végén újra visszaállították a kormányerők). A Foreign Policy szerzői szerint ráadásul tovább fogják erősíteni a katonai együttműködést a többi aleppói csoporttal, a támogatottságukat pedig segélyekkel és más szolgáltatásokkal növelik a városban maradottak körében.

A négyzetkilométerek, amelyekért ezrek véreztek el

Mi a helyzet Aleppó körül? Ki ostromol kicsodát, és hogyan zárult be újra az ostromgyűrű? Erről szól az MNO korábbi írása.

A lap szerint így az Egyesült Államok most a szélsőségesek elleni harcot kockáztatja, ha továbbra is hagyja, hogy az Ahrar as-Sam és a Dzsabhat Fatah as-Samra úgy tekintsenek a szíriaiak, mint Aleppó győzteseire, akik viszont nem mások, mint az al-Kaida hosszú távú játszmájának részei. Ezért a szerzőhármas azt javasolja, hogy Washington nyújtson alternatívát a szíriai civileknek és ellenzéki csoportoknak az al-Kaida hálózata helyett, továbbá azt, hogy előzzék meg, hogy a sária-alapú kormányzás tovább erősödjön a lázadók által uralt területeken. Egy döbbenetes megoldási javaslatot is tesznek: szerintük e cél érdekében nem szabad szövetségre lépni Oroszországgal és az Aszad-rendszerrel, mert ez elfordítaná a maradék ellenzéki erőket Amerikától, és inkább a keményvonalas ellenzékiekhez fordulnának. Így pedig többé nem lennének partnerek az Iszlám Állam és az al-Kaida elleni harcban.

Kérdés, ennek a „harmadikutas” stratégiának a harctéri viszonyok ismeretében mennyi realitása van.