Egy kontinens gyászolja a „mexikói Elvist”

A világ egyik leggazdagabb zenésze volt Juan Gabriel, azaz El Divo de Juárez. Pedig Európában alig ismerték.

Juan Gabriel, eredeti nevén Alberto Aguilera Valadez, a michoacáni Parácuaróban született 1950-ben. – Már gyerekként öreg voltam – nyilatkozta egyszer, ezzel is célozva hányattatott gyerekkorára. Szülőfalujában csupán pár hónapot élt. Édesanyjának tíz gyermeke született, ő volt a legkisebb. Édesapja, Gabriel Aguilera kukoricatermesztésből élt. A férfi egyik tarlóégetése tragédiával végződött, és a tűz martalékává vált az egész környező terület. Az apa ettől olyan sokkot kapott, amelyből sosem épült fel, és egy elmegyógyintézetben töltötte élete hátralévő részét. Az eset után több pletyka is szárnyra kapott, miszerint a férfi skizofréniában szenvedett, és a gyújtogatás is ezért történt.

Ami biztos, hogy a család többi tagja számos városban és faluban próbált szerencsét, míg végül Ciudad Juárezben kötöttek ki. – Édesanyám számára túl megterhelő feladat volt a nevelésem, sem anyagilag, sem energiával nem bírta, valószínűleg ezért adott nevelőotthonba hároméves koromban – mondta az énekes egy korábbi interjúban. Anyja szolgálóként helyezkedett el és nagyon ritkán látogatta a fiát. Ennek ellenére Juan Gabriel még felnőttként is rajongással szerette őt.

Gyerekkorában nehezen bírta a bezártságot, és amikor kicsit nagyobbacska lett, többször is megszökött az otthonból. Ilyenkor különböző munkákat vállalt, kocsikat mosott, nőknek segített cipelni a bevásárlást. Szinte bármit megtett, hogy annyi pénzt szerezzen, hogy végre messzire utazhasson. Ám pár nap után mindig kénytelen volt visszamenni.

Annak ellenére, hogy mély gyűlölettel tekintett új otthonára, ez volt az a hely, ahol egy tanárnak köszönhetően megtalálta hivatását. A korábban zenészként dolgozó Juan Contreras kézműves órákat tartott a nevelőotthonos gyerekeknek, akik kigúnyolták a lassan teljesen siketté váló idős urat. Juan Gabriel más volt, kedvelte a férfit, aki az énekes későbbi visszaemlékezése szerint egy papírra rajzolta a zongora billentyűit, így magyarázta el neki a hangokat, és ő tanította meg gitározni is.

Az életéről nemrég bemutatott tévéfilm szerint Juan Gabriel tizenhárom évesen már nem bírta tovább és végleg elszökött az otthonból. Kilépett az ajtón és sosem tért vissza. Egy évig mentoránál és tanáránál, Juan Contrerasnál húzta meg magát. Együtt készítettek különböző kézműves termékeket, azokat árulták. Később már nem akart a terhére lenni és Ciudad Juárez utcáit járta. Ócska lebujok, éjszakai bárok környékén botorkált, amikor az egyik prostituált megsajnálta a fiatal fiút és szárnyai alá vette. Ekkor vált a melegek, takarítónők, felszolgálók és konzumlányok alkotta közösség a fogadott családjává és baráti körévé.

Juan Gabriel ebben az időben takarítási munkákat vállalt és a dolgozó lányok ruháit mosta. Szabadidejét viszont már ekkor is teljesen a zenének szentelte. A Noa Noa nevű bárban dolgozó barátnője rábeszélte a csehó tulajdonosát, hogy hallgassa meg a fiút, akkori művésznevén Adán Lunát. Hamar kiderült, hogy a fiatal Isten adta tehetség, a közönség csak úgy csüng a dalain. Egyszerű, keserédes, romantikus és fájdalmas szövegek, amikkel sokan tudtak azonosulni – Juan Gabriel sikerének ez volt a titka kitűnő hangja mellett.

A helyi népszerűségen felbuzdulva később úgy döntött, hogy szerencsét próbál Mexikóvárosban is. Az út tele volt akadályokkal, a kiadók nem vették komolyan, bárokban énekelt alamizsnáért, és tizennyolc hónapot töltött börtönben egy olyan rablásért, amiről később kiderült, nem is ő követte el. Miután szabadult, 1971-ben sikerült kiadni első kislemezét No tengo dinero (Nincsen pénzem) címmel, amit raboskodása alatt írt. Ezzel elindult a lavina, és az igazi siker már nem sokáig váratott magára. Nemcsak Mexikóba, hanem más latin-amerikai országba és az Egyesült Államokba is hívták koncertezni. Ekkor vette fel a Juan Gabriel művésznevet. Előbbit a zenetanára, Juan Contreras, míg utóbbit az édesapja után.

Több mint negyvenévnyi karrierje alatt az énekes ezerötszáz dalt írt és zenésített meg. Bár a kritikusok lenézték egyszerűsége miatt, rajongói pont ezért szerették, sőt istenítették. Dalai a mexikói lakodalmas zene, a ranchera, a szintén sajátosan mexikói műfaj, a mariachi, a balladák és pop műfaja között mozogtak. Sikere első tizenöt évében évente adott ki új lemezeket, amelyek összesen húszmillió példányban keltek el. Később ez a szám tovább növekedett, és az 1984-ben kiadott Recuerdos, Vol. II. (Emlékek II.) lett minden idők legtöbb példányban eladott lemeze Mexikóban, nyolcmillió darabbal. 2000-ben az Abrázame muy fuerte (Ölelj nagyon szorosan) című telenovellához írt betétdala 2001-ben az év latin dala lett, és ezért Juan Gabrielt két Billboard Latin Music Awarddal jutalmazták. Karrierje során összesen hét dala szerepelt a legsikeresebb latin dalok listáin.

Az énekes sosem nősült meg. Amikor szexuális preferenciájáról kérdezték, mindig azt válaszolta: „Ami látszik, arra nem kell rákérdezni.” Ennek ellenére négy gyermeket is nevelt. Hármat örökbe fogadott, egy pedig legjobb barátnőjétől, Laura Salastól származik. Juan Gabriel mindig szívén viselte a hozzá hasonló sorsú gyerekek jövőjét, ezért évente számos jótékony célú koncertet adott, amelyek bevételét több mexikói árvaháznak ajánlotta fel. Ciudad Juárezben, ahol ő is felnőtt, megnyitotta a Semjase gyermekotthont hat és tizenkét év közötti kicsiknek. Az intézményt tavaly zárta be kapuit 28 év működés után.

Juan Gabriel a Forbes magazin által összeállított leggazdagabb zenészek listáján a huszadik helyen áll, örökségét körülbelül harmincmillió dollárra becsülik, és ebben még nincsenek benne a dalok utáni jogdíjak. A vagyon öröklése körül természetesen áll a bál, de valószínűleg a tetemes összeg gyermekeit és múzsáját, barátnőjét, a szintén énekes Isabel Pantoját illeti meg a végrendelete alapján. A közkedvelt énekesnő amúgy nemrég szabadult, két évet töltött börtönben sikkasztás vádjával. Ekkoriban kevesen álltak mellette, Juan Gabriel volt az egyik, aki igen.

Az énekes halála napján adta a televízió az életéről készült sorozat utolsó epizódját. Juan Gabriel még korábban két dolgot kért: hogy Ciudad Juárezben, édesanyja mellé temessék, illetve hogy maga a ceremónia ne legyen egy cirkusz. Úgy tűnik, utóbbinak nem sikerült eleget tenni.