Indián temetkezési helyeket kezdtek meggyalázni a munkások a gépeikkel, ezt követően szabadultak el az indulatok a múlt hétvégén, az észak-dakotai Bismarck közelében – közölte még szombaton az Associated Press (AP) hírügynökség. Az Álló Szikla Sziú Rezervátumnál történt összetűzésben négy biztonsági őr és két kutya sérült meg a Morton megyei seriffiroda szóvivőjének tájékoztatása alapján, az egyik férfit kórházba is kellett szállítani.
A törzsi szóvivő, Ülő Medve Steve az őslakosok sérüléseit sorolta: hat embert haraptak meg a kutyák – egyikük kisgyermek –, harmincat pedig lefújtak paprikaszprével. A seriff irodája állítólag nem értesült arról, hogy tüntetők is megsérültek volna, csak arról, hogy azok magánterületen, zászlórudakkal támadtak a biztonsági személyzetre.
A sziúk azért tüntetnek már egy hónapja, mert a dallasi Energy Transfer Partners nevű cég engedélyt kapott arra, hogy olajvezetékét a rezervátumon át-, illetve annak közelében elvezesse. Olyan területeken is, ahol nemrég temetkezési és egyéb szent helyeket fedeztek fel, nem mellesleg pedig ivóvízforrások is vannak. Az érintettek attól tartanak, hogy a munkálatok során ezek sérülnek vagy megsemmisülnek, ezért bírósághoz fordultak, amely szeptember 9-ig dönt arról, hogy az építkezés folytatódhat-e. A vezeték egyébként négy államon, Észak- és Dél-Dakotán, Iowán és Illinois-n halad át, 3,8 milliárd dolláros beruházással valósul meg, és a tervek szerint 450 ezer hordó olajat fog szállítani naponta.
Az erőszakba torkollt demonstráció miatt senkit nem tartóztattak le, a kedélyek később lenyugodtak. Észak-Dakota állam egyelőre nem tervezi, hogy további rendőri erőket küldjön a környékre – írta vasárnap a helyi The Bismarck Tribune. Az Indian Country Today Media Network szerint ugyanakkor a hatóságok elbarikádozták a helyszínhez vezető utakat. Jack Dalrymple, az állam 2010-ben megválasztott republikánus kormányzója vasárnapi közleményében arra kérte a tiltakozókat, hogy csak békésen nyilvánítsák ki véleményüket, ne sértsenek törvényt. A fent említett weboldal azonban azt feszegeti, hogy Dalrymple mikor veszi rá magát, hogy a törzsek képviselőivel tárgyaljon?
A letáborozott tüntetők bőrrel borított sátraira (tipijeire) azt írták: #AllLifeMatters, azaz minden élet számít – replikázva ezzel a közelmúltban elterjedt Black Lives Matterre és White Lives Matterre. A demonstrálók optimisták, remélik, hogy a bíró a javukra ítél majd – derül ki a Bismarck Tribune hétfői riportjából. A borús időben folyamatos imakántálással, valamint az adományozott alapanyagokból készült ételek elfogyasztásával töltötték napjukat.
A New York állambeli Johnstownból a helyszínre siető Bill Kitchen szerint az ügyet Barack Obama elnök elé kellene vinni. A tüntető úgy véli, hogy a hétvégi összecsapás nem ejtett szégyenfoltot a tüntetésen, annak azonban nagy visszhangja lenne, ha a munkások elpusztítanák a sírokat. A dél-dakotai Tonya Hertel is bizakodó. „Úgy érzem, meg fogjuk nyerni” – jelentette ki a tiltakozó a bírósági ügyről. Ő maga egyébként ruhaadományokat is vitt a többieknek.
Az NBC News hat csatlakozó törzsről tudósított, és még az Észak-Dakotától két állammal (bő ezer kilométerrel) keletebbre fekvő Oregonból is érkeztek őslakosok – írta honlapján a portlandi KGW hírtelevízió. Ez azért is érdekes, mert Oregonban idén már zajlott hasonló, földdel kapcsolatos tüntetés: akkor százötven farmer foglalt el egy helyi kormányépületet, és szólított fegyverbe minden „hazafias érzelmű” amerikait a szerintük elnyomó központi hatalommal szemben. Az Egyesült Államokban évszázados vita tárgya, hogy voltaképpen kié a föld, és mire érdemes használni. Az oregoni tiltakozás egyik oka az volt, hogy a szövetségi tulajdonban lévő területek esetében az 1960-as évektől a legeltetés kárára egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a környezetvédelmi szempontok is. (És persze a politika. Részletek itt.)
Ugyan az államilag jóváhagyott olajprojekt nyomán sok gazdálkodó rengeteg pénzt kapott a tőlük átvett földekért cserébe, Iowában farmerek tiltakoztak a rekvirálás ellen – írta még augusztusban a The New York Times. Szerintük a hatóságok rosszul döntöttek, amikor engedélyt adtak az olajvezeték építésére, főleg úgy, hogy az sokuk földjét keresztülszeli majd. Mindazonáltal a helyi gazdák többsége megegyezett az építőcéggel, így komoly pénz üti a markukat.
Az indiánoknak viszont nincs hova – és miért – menniük őseik földjéről. Ráadásul attól is tartani lehet, hogy a vezeték egyszer megsérül. A föld alatti csövek rendszere ugyan biztonságosabb, mint vasúton vagy közúton szállítani az olajat, rendszeresen előfordulnak kisebb-nagyobb balesetek – írta fent idézett cikkében a New York Times. 2013-ban például a Tesoro Logistics szintén észak-dakotai vezetékéből 865 ezer hordónyi fekete arany öntött el egy farmot. 2010-ben a Kalamazoo folyóba ömlött 843 ezer hordó Michiganben. Egy a lap által idézett 2012-es felmérés szerint az amerikai olajvezetékek több mint fele ötven évnél is idősebb. Érthető, ha szeretnének újakat lefektetni, ám kérdés, milyen áron éri ez meg.
