„Remélem, hogy a szavazók láthatják az őszi vitaszínpadokon az egykori republikánus kormányzókat, Gary Johnsont és Bill Weldet”
– ezt tweetelte Mitt Romney, Massachusetts korábbi első embere, a 2012-es elnökválasztás republikánus jelöltje. Két hónapja nem tett közzé semmit a közösségi oldalon, de nem csak ezért érdekes, hogy a világszerte ismert politikus a Libertárius Párt aspiránspárosa mellett állt ki.
Romney – aki ki nem állhatja Donald Trumpot – közeledésének egyébként van előzménye: júniusban arról beszélt, meg akarja ismerni Johnsont, hogy megbizonyosodjon arról, érdemes-e rá szavazni. A Demokrata Párt július végi jelöltállító konvencióján részt vett maga Johnson is, akkor azt mondta a USA Todaynek, hogy beszélt Romney-val. Ugyan Romney hivatalosan nem Johnsont támogatja, utóbbi azt mondta, tudja, milyen nehéz megválasztott republikánus vagy demokrata politikusként egy harmadik párti jelöltről pozitívan nyilatkozni.
###HIRDETES###
Amint arról már egy hónapja beszámoltunk, a szeptember 26-ai első elnökjelölti tévévitán Johnson is szeretne ott lenni. Ám ha az ember nem a Republikánus vagy a Demokrata Párt színeiben indul a Fehér Ház kulcsaiért, két lécet is meg kell ugrania. Az egyik – és ezt Johnson már teljesítette –, hogy minden államban rákerüljön a szavazólapokra. A másik, hogy a pártfüggetlen Elnöki Viták Bizottsága által meghatározott követelményeknek eleget tegyen: öt országos közvélemény-kutatásban kell elérje a 15 százalékos népszerűséget néhány héttel az esemény előtt.
Csakhogy Johnson nem áll túl jól: ugyan egyes felmérések szerint 12 százalékon áll, a tíz fontos felmérés adatait összegző Real Clear Politics szerint átlagosan csupán 8,6 százalékos az eredménye. Mutatója ráadásul stagnál, nem látszik növekvő tendencia – igaz, csökkenő sem.
###HIRDETES2###
A népszerűbbé válást nyilván az sem segíti, ha Gary Johnson olyan egyszerű kérdésekre sem tud válaszolni, hogy: „Mit csinálna Aleppóval, ha elnökké választanák?” Ezt az MSNBC tévécsatorna riportere tette fel csütörtök reggel a libertárius elnökjelöltnek, a kérdést pedig ez a dialógus követte:
Ezt követően picit próbálta fitogtatni külpolitikai jártasságát, azt feszegette, melyik csoport kivel van Szíriában, de Barnicle-t és a másik riportert, Joe Scarborough-t nem tudta meggyőzni arról, hogy érdemes lehet olyan jelöltre szavazni, aki azt sem tudja, eszik-e vagy isszák egy globális válsággóc epicentrumát. Scarborough szerint ez olyan, mintha 1991-ben valaki megkérdezte volna, mi az a Szarajevó.
Az aleppós bakit követően a Libertárius Párt elnöke, Nicholas Sarwark cinikus közleményt posztolt Facebookra. „Örülök, hogy ránéztetek a Wikipédián, és rákerestetek a Google-ben, hogy megtudjátok, mi Aleppó és hogy hol van” – kezdte, ehhez Google Trends-grafikont is csatolt kommentben, amely szerint az Aleppóra vonatkozó keresések száma ugrásszerűen megugrott az USA-ban.
„Most, hogy szakítottatok időt az okosodásotokra, mi arra a kérdésre a válasz, hogy »Mit csinálna Aleppóval, ha elnökké választanák?«” – folytatta Sarwark. Szerinte nem is lehet jó választ adni arra, hogy mit tenne az ember egy polgárháború sújtotta ország egyetlen városával. „Van egyáltalán értelme ennek?” – zárta kérdéssel a posztot.
