„Remélem, hogy a szavazók láthatják az őszi vitaszínpadokon az egykori republikánus kormányzókat, Gary Johnsont és Bill Weldet”
– ezt tweetelte Mitt Romney, Massachusetts korábbi első embere, a 2012-es elnökválasztás republikánus jelöltje. Két hónapja nem tett közzé semmit a közösségi oldalon, de nem csak ezért érdekes, hogy a világszerte ismert politikus a Libertárius Párt aspiránspárosa mellett állt ki.
Romney – aki ki nem állhatja Donald Trumpot – közeledésének egyébként van előzménye: júniusban arról beszélt, meg akarja ismerni Johnsont, hogy megbizonyosodjon arról, érdemes-e rá szavazni. A Demokrata Párt július végi jelöltállító konvencióján részt vett maga Johnson is, akkor azt mondta a USA Todaynek, hogy beszélt Romney-val. Ugyan Romney hivatalosan nem Johnsont támogatja, utóbbi azt mondta, tudja, milyen nehéz megválasztott republikánus vagy demokrata politikusként egy harmadik párti jelöltről pozitívan nyilatkozni.
###HIRDETES###
Amint arról már egy hónapja beszámoltunk, a szeptember 26-ai első elnökjelölti tévévitán Johnson is szeretne ott lenni. Ám ha az ember nem a Republikánus vagy a Demokrata Párt színeiben indul a Fehér Ház kulcsaiért, két lécet is meg kell ugrania. Az egyik – és ezt Johnson már teljesítette –, hogy minden államban rákerüljön a szavazólapokra. A másik, hogy a pártfüggetlen Elnöki Viták Bizottsága által meghatározott követelményeknek eleget tegyen: öt országos közvélemény-kutatásban kell elérje a 15 százalékos népszerűséget néhány héttel az esemény előtt.
Csakhogy Johnson nem áll túl jól: ugyan egyes felmérések szerint 12 százalékon áll, a tíz fontos felmérés adatait összegző Real Clear Politics szerint átlagosan csupán 8,6 százalékos az eredménye. Mutatója ráadásul stagnál, nem látszik növekvő tendencia – igaz, csökkenő sem.
###HIRDETES2###
A népszerűbbé válást nyilván az sem segíti, ha Gary Johnson olyan egyszerű kérdésekre sem tud válaszolni, hogy: „Mit csinálna Aleppóval, ha elnökké választanák?” Ezt az MSNBC tévécsatorna riportere tette fel csütörtök reggel a libertárius elnökjelöltnek, a kérdést pedig ez a dialógus követte: