A tragédia után felröppentek olyan hírek, hogy Szaúd-Arábiában kivégeztek 28 embert mulasztás miatt, de sajnos nyilvánvaló, hogy ahol több millió ember mozgását, szállásolását, ellátását kell megoldani, ott elkerülhetetlenek a balesetek. A szervezés így is óriási feladat, Rijád pedig – amióta olajbevételei lehetővé teszik – hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy a zarándoklatot minél több hívő minél kényelmesebben, és nem utolsósorban minél nagyobb biztonságban járhassa végig. Idén a zarándokok állítólag elektronikus karperecet kapnak majd, ami segít az azonosításukban, de az utakat is kiszélesítették, több megfigyelőkamerát szereltek fel, nem beszélve a legmodernebb technika, így az okostelefonokra telepíthető alkalmazások bevetéséről.
– A világon 1,5 milliárd muszlim él, de a haddzsra évente csak kétmillió vízumot adnak ki a szaúdi hatóságok. A túljelentkezés miatt a szaúdi állam kvótát szab minden ország számára, amelynek értelmében ezer lakosra egy zarándokhelyet kapnak. A várólista hosszú, és a helyi ügynökségek általában sorsolással döntik el, hogy kik mehetnek. Alternatívát a különféle magánügynökségek jelentenek, melyek azonban az állami szerveknél jóval drágábban kínálják az utakat – mondta el lapunknak Sayfo Omar, aki a mekkai zarándoklaton szerzett tapasztalatait Allah vendégei című könyvében is megírta.
És hogy mennyire éri ez meg Szaúd-Arábiának? Az Utrechti Egyetem kutatója szerint nem is olyan nagyon, mint gondolnánk. – Általában elmondható, hogy a szaúdi állam részéről presztízskérdés a zarándoklat lebonyolítása. A „szent helyek őrzőjeként” legitimitást is erősítő tényező számukra a világ muszlimjainak megfelelő vendégül látása. Ebből kifolyólag az elmúlt évtizedekben nagyszabású infrastrukturális beruházásokat hajtottak és hajtanak végre Mekkában, amelynek tetemesek a költségei. A kiadások mellett a becslések szerint a haddzs nagyjából 8,5 milliárd dollárt hoz Rijád konyhájára, az olajbevételekhez képest persze még így is elenyésző az anyagi haszon – magyarázta.
