Tudományos alapokra kéne helyezni a fegyvervitát

Túl sok az ideologikus érv, amelyek nincsenek kellőképpen alátámasztva egyes tudósok szerint.

Egy kétéves fiú véletlenül meglőtte magát a pennsylvaniai Quakertownban (Philadelphiától északra), nagyszülei házában. A gyermek belehalt sérüléseibe – adta hírül a CBS News. Az eset még hétfőn történt, Benjamin Smith mellkasi sérülése olyan súlyos volt, hogy nem tudták megmenteni. Egyelőre még vizsgálják a körülményeket, például azt, hogy volt-e bárki az épületben a kis Benjaminon kívül, amikor eldördült a lövés.

A quakertowni fiúnál szerencsésebb volt az a Texas állambeli Terrellben élő kétéves kislány, akit saját, hároméves nővére lőtt meg még múlt hét kedden. A 25 éves Elroy Caleb Middleton elismerte a rendőröknek, hogy egyedül hagyta lányait az autójában, amikor rövid időre találkozott egyik kollégájával, állítása szerint néhány lépésnyire állt a kocsitól, amikor a lövést hallotta – írja a Fox 4 honlapja. A rendőrök szerint az első ülés alól halászta elő a hároméves lány a fegyvert, majd azzal eltalálta húga nyakát. Ugyan Middleton azt állította, biztonsági őrként dolgozik, az állami engedéllyel rendelkezők listáján nem szerepelt, így a 9 milliméteres pisztoly viselésére sem volt engedélye.

Az USA-ban elég gyakran kerül fegyver totyogó gyermekek kezébe. Amint arról májusban beszámoltunk, 2016 első harmadában legalább 23 embert lőttek le 1-2-3 évesek, a sebesültek közül 11-en meg is haltak. A The Washington Post tavaly azt is kimutatta, hogy durván hetente történnek ilyen esetek, a leggyakrabban egyébként a fegyverviselés-párti déli államokban fordul elő. Nemrég olyan is megesett, hogy fegyverlobbista nőt lőtt meg a saját gyermeke, sőt, az elmúlt öt évben hat amerikait talált el kutya – írta szintén a Washington Post tavaly októberben.

Nem csoda, hogy Barack Obama amerikai elnök év elején olyan intézkedéscsomagot nyújtott be, amellyel korlátozta volna a fegyverviselést az Egyesült Államokban. Obama szerint az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, ahol nagyon gyakran fordulnak elő fegyverrel elkövetett erőszakos cselekmények. „Hiszek az Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítésében [amely biztosítja minden egyes amerikai állampolgárnak a fegyverviselés jogát – a szerk.], ez azonban nem jelenti azt, hogy ne akarnánk szigorítani az ellenőrzésen” – jelentette ki. Obama a lőfegyvereket vásárlók kötelező ellenőrzésének szigorítását szerette volna elérni, és még több bolt számára tette volna engedélykötelessé a kézifegyverek árusítását.

„A fegyveres erőszak kétharmada öngyilkosság, a gyermekáldozatok nagy része baleset áldozata, vagyis teljesen nem iktathatjuk ki a fegyver okozta tragédiákat, de a fegyverviselés és -eladás szigorításával jócskán csökkenthetjük az erőszakos cselekedetek arányát” – ezt már pár nappal később, de még januárban mondta az elnök. Megismételte, hogy változatlanul támogatja az alkotmányos jogot a lőfegyver viselésére, ugyanakkor fontosnak mondta a fegyverekkel elkövetett mészárlások visszaszorítását. A CNN még a beszédet megelőzően hozta nyilvánosságra felmérését, e szerint az amerikaiak 67 százaléka támogatta januárban a szigorításról szóló elnöki intézkedéscsomagot, de 37 százalékuk szkeptikus volt a megvalósítással kapcsolatban.

Júniusban, az orlandói tömegmészárlás után sokan abban reménykedtek, hogy ezúttal sikerül néhány korlátozó törvényt elfogadni a szenátusban, különösen úgy, hogy a négy javaslat közül kettőt republikánus szenátorok terjesztettek elő. Ám a szenátus minden javaslatot elutasított: a republikánusok szerint a demokrata párti kollégáik előterjesztései túlságosan is szigorúak voltak, a demokraták viszont a kudarcot azzal indokolták, hogy a republikánusok javaslatai túlságosan megengedők és enyhék voltak. Az Ipsos közvélemény-kutató intézetnek a közvetlenül a orlandói mészárlás után végzett felmérése szerint az emberek 71 százaléka egyébként támogatná a fegyvereladás és -tartás mérsékelt korlátozását.

A magyar szakértők sem túl bizakodóak. Júniusban Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója jelentette ki, hogy a fegyvertartás évszázados jogát az alkotmány első tíz kiegészítésének egyike rögzíti, így az „szent dolognak számít”. A módosításhoz minősített többségre volna szükség, amivel egyik párt sem rendelkezik a szenátusban – ez a legfőbb akadálya jelenleg bármiféle változtatásnak. Júliusban pedig az Amerika-szakértő, egykori nagykövet Magyarics Tamás mondta azt, hogy csupán kisebb változtatások várhatóak, ám szövetségi szabályozás nem. Már több mint 300 millió lőfegyverrel rendelkeznek az amerikaiak és az Országos Lövész Egylet az egyik legerősebb szervezet az országban. Olyannyira az, hogy sok politikus függ a támogatásától, ezért nem is mernek szembefordulni vele – közölte.

Az amerikai fegyverszabályozási vita komoly múltra tekint vissza, és nem csupán praktikus, hanem elsősorban ideológiai a küzdelem. Leginkább azzal van összefüggésben, ki hogyan értelmezi az amerikai alkotmány második kiegészítésében rögzített, fegyverviseléshez való jogot.

Míg egyesek garanciát látnak abban, hogy a felfegyverzett állampolgárok adott esetben szembe tudjanak szállni egy önkényeskedő, diktatórikussá váló szövetségi hatalommal, mások idejétmúlt és közveszélyes értelmezésnek látják ezt, amelyet ráadásul nem minden alkotmányjogi szakértő gondol az eredeti rendelkezés céljával egybevágónak. A fentieket az orlandói mészárlást követően, június közepén írtuk, amikor bemutattuk, hogy a nagyobb tömeggyilkosságokat nem sima pisztolyokkal, hanem gépkarabélyokkal követik el az Egyesült Államokban.

A St. Louis-i Washington Egyetem tanszékvezetője, Barbara Schaal szerint problémás, hogy a fegyvervita túlzottan ideológiai síkon mozog, sokszor nélkülözve a tudományos alátámasztottságot. A The Hillen közölt cikkében azt írta, a fegyveres erőszakot mint közegészségügyi problémát kellene vizsgálni. Első lépésként a kongresszus által korábban támogatott fegyvereserőszak-megelőző kutatásokat kellene ismét finanszírozni. Ennek hiányában nem tudják elvégezni a szükséges adatgyűjtést (csupán 32 államban van erre pénz), így a kutatási eredmények sem tesznek eleget a tudományos mércéknek. „Személyekként, családokként, közösségekként, és nemzetként is félre kell tennünk az ideológiákat, és fel kell ismernünk, hogy a tudományos eredmények segíthetnek a döntéshozóknak abban, hogy javítsák a közegészségügyi állapotokat, miközben megőrzik a második alkotmánykiegészítésben foglaltakat” – írta Schaal.

Mindenesetre eddig is fel-felbukkantak olyan vélemények, amelyek a tudomány felől közelítették meg a kérdést. A világhírű Stanford Egyetem egészségügyi portálja, a Scope például beszámol arról, hogy egy Nathaniel P. Morris nevű pszichiáter mindig megkérdezi mentális egészségügyi problémákkal hozzá kerülő pácienseitől, hogy miként viszonyulnak a fegyverekhez. Ez nem mindenütt megszokott: egyes államok, mint például Florida, megtiltották a pszichiátereknek, hogy a kérdést firtassák. Pedig igaz, ami a fent idézett Obama-idézetben is szerepel: az USA-ban több ember használja önmaga megölésére a fegyvereket, mint gyilkosságra – erről a The Washington Post írt hosszabban.

Tragikummal és humorral robbant a fegyvervitába a The Gun Show (A fegyvershow) című színdarab – írja az oregoni OPB. A darabot a díjnyertes Ellen M. Lewis írta, aki Oregon állam egyik városában, fegyverek környezetében nőtt föl, lőni pedig egy randin tanult meg későbbi férjétől. Ám egyszer fegyveresek kirabolták Salemben, és elvesztette a töltények iránti rajongását.

Önéletrajzi ihletettségű darabját most az oregoni Portlandben játsszák, csupán a szerző és az afroamerikai Vin Shambry szerepel benne. A főszereplő Lewis fegyverekhez való viszonyának változásait meséli el a 2014 nyarán debütált színműben, amely igyekszik a fegyvervitát a normális kommunikáció irányába terelni a hangos ordibálás helyett.

Talán van is hatása a darabnak: a 19 éves Ned Grade az OPB-nek azt mondta, miután kijött a színházból, hogy ugyan furcsának érzi, ha egy család fegyvert birtokol, már meg tudja érteni, milyen stukkerek között felnőni. Ha rövid távon nem is sikerül, hosszú távon a következő generáció akár megvitathatja a fegyvertartás ügyét, de csak akkor, ha megmarad ez a fajta nyitottság, amelyet a fenti darab is előhoz az emberekből.