Orbánt nem szeretik, de komolyan veszik

Nincs Európában elfogadható jövőképet kínáló karizmatikus vezető. Arnaud Dubiennel beszélgettünk.

– Ha feláll a Clinton–Juppé–Merkel hármas, akkor Putyin nem sok jóra számíthat, nemde?
– Ez így van, azonban ne feledjük, egy dolog a kampány, a retorika, és megint más felelősség, a kormányzás.

– Így van, háború nem lesz, legfeljebb hidegháború. Vagy inkább hideg béke?
– A hidegháború egy meghatározott történelmi korszakot jelent, amikor két hatalom ellenőrizte a világot. Ezzel szemben Washington és Moszkva még Szíriában sem tud rendet teremteni Irán, Egyiptom vagy Szaúd-Arábia érdekeinek figyelembevétele nélkül. A világ a Szovjetunió felbomlása óta hatalmasat változott. S most a legrosszabb forgatókönyvek is fel-felvetődnek, én azonban úgy érzem, nem alakulnak majd olyan rosszul a dolgok, mint ma azt sokan gondolják.

– Mi lesz a – brexittől az eurózóna problémáin át a migránsokig – nehézségek sorával szembesülő, mély válságban lévő Európai Unióval?
– A népvándorlás az utóbbi időben érezhetően lelassult, ám hosszú távon ezzel a problémával számolni kell. A liberálisok mind Európában, mind pedig Európában örülnek Clinton várható győzelmének, ám nem szabad elfelejteni, hogy az EU-n belül Franciaországtól Hollandián át Németországig éppen a rendszerellenes, szélsőséges pártok erősödnek. Emellett ott van az olasz referendum, amelyet Matteo Renzi jó eséllyel elveszíthet, ehhez jönnek az itáliai bankok gondjai, így Európa egyik középhatalma destabilizálódhat, ami újabb jelentős gondot okoz. A jelenlegi Európai Unióból nem kér az olaszok, a hollandok, de a franciák többsége sem, miközben nincs olyan karizmatikus vezető, aki valamiféle alternatívával, elfogadható jövőképpel tudna előállni.

– Látszik, hogy nem nézi a magyar közszolgálati csatornát. Különben tudná, hogy az Orbán Viktor vezette Közép-Európa igenis kínál alternatívát, és megmutatja Párizsnak és Berlinnek a helyes utat…
– Persze. Ne keverjük az alternatívát az elkülönüléssel. Orbánt természetesen komolyan veszik manapság Brüsszelben, ám a megítélése ettől függetlenül negatív. Ezzel szemben például Kaczynskival minden problémája ellenére elnézőbb a nyugati elit, jobban elfogadják már csak azért is, mert nem barátkozik Putyinnal.