A klimatológusok általában óvatosan bánnak az átlagtól kiugróan eltérő meteorológiai adatokkal. Az időjárás ugyanis olyan bonyolult rendszer, olyan rengeteg tényező hat benne, hogy a végeredmény gyakran kaotikussá, matematikai modellekkel szinte megjósolhatatlanná válik. Magyarul előfordulhat, hogy különösebb trend nélkül is történnek váratlan események az időjárásban. A jelenlegi folyamatok azonban olyan intenzitásúvá váltak, hogy nem lehet őket természetes ingadozással megmagyarázni.
A The Independentnek nyilatkozó Peter Wadhams, a Cambridge-i Egyetem sarki tenger fizikáját kutató csoportjának vezetője elmondta, hogy ilyen magas hőmérsékletek az évnek ebben az időszakában gyakorlatilag ismeretlenek voltak eddig az Északi-sarkon. Mindez annak a közvetlen következménye, hogy nyáron sokkal inkább visszahúzódott a jég a sark fölött, mint általában. Az albedó csökkenése miatt a szokásosnál sokkal melegebb lett az Arktiszon. Így csökkent a sarki és a délebbre eső területek közötti hőmérsékletkülönbség, ami lassulást és zavart okozott a felső légköri futóáramlatnak nevezett szelekben. Az angolul jet streamnek nevezett áramlat több ezer kilométer hosszúságú, de viszonylag keskeny, alig néhány száz kilométer széles, csíkszerű áramló légtömeg. A benne fújó szél sebessége meghaladhatja a 300 kilométeres óránkénti sebességet is. E magas légköri szelek nagy hatással bírnak a földfelszínhez közeli éghajlatra.
A felső légköri futóáramlat felborulása olyan gyors és drasztikus változásokat okozhat éghajlatunkban, amelyek láttán a legpesszimistább klimatológusok is szótlanul állnak. Az eddig elfogadott előrejelzések szerint a teljes északi-sarki jég elolvadása valamikor az évszázad közepén következhet be. Ez, bár már sokkal közelebb van, mint amilyennek húsz-harminc éve tűnt, még mindig „távoli jövőnek” minősül a legtöbb ember számára. Peter Wadhams szerint azonban e minden bizonnyal katasztrofális következményekkel járó eseményig nem negyven, hanem talán csak néhány évünk van.
