Nagy tétekben lehet rá fogadni, hogy az lesz Franciaország következő elnöke, aki a jobboldali jelöltek közötti versengésből győztesként emelkedik ki. Erre a csütörtök esti államfőjelölti televíziós vita után Alain Juppé volt kormányfő és külügyminiszter a legesélyesebb. És ezt nemcsak a tévéműsor után készített közvélemény-kutatásból lehet kiolvasni, hanem abból a különös és egyedi politikai együttállásból, amely Franciaországban kialakult a választás előtt öt hónappal. Francois Hollande és a Valls-kormány már szinte bármit tesz, az népszerűségvesztést jelent számára, a legutóbbi, a munkanélküliség csökkenését kimutató adatok sem hatották meg a választókat.
Hollande már maga is elkönyvelte, hogy tavasztól nem folytathatja ebben a minőségében. A szocialista jelölt – bárki legyen is az – a várakozások szerint az első fordulóban még stabilan elfoglalhatja majd a harmadik helyet Marine Le Pen, a Nemzeti Front jelöltje mögött. Viszont a második fordulóban már csak két jelölt között kell dönteni, és a baloldali szavazók – a szélsőjobbtól való félelmükben – a közép felé húzó konzervatív bordeaux-i polgármester, Alain Juppé mellett fognak ikszelni.
A francia jobboldalból egyébként most sokan szeretnének politikai tőkét kovácsolni, Alain Juppé és Francois Fillon volt kormányfők mellett részt vett a tévévitában Bruno Le Maire volt mezőgazdasági miniszter, Nathalie Kosciusko-Morizet képviselő, Jean-Frédéric Poisson, a Kereszténydemokrata Párt elnöke, Jean-Francois Copé képviselő és természetesen Nicolas Sarkozy volt államfő is.
Mozgósítás
Mint azt a jobboldalon zajló jelölti versenyről az mno-nak Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő elmondta, Sarkozy és Juppé egyaránt mozgósítási versenyt folytat, a kérdés, hogy a Sarkozy-ellenes baloldal, a liberális centrum, valamint az inkább Sarkozy-barát Nemzeti Front-szavazók milyen arányban szólnak bele a versenybe. Ha semmi nem változik, ha nem történik meglepetés, akkor persze az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Alain Juppé teszi meg a legelső, legnagyobb lépést az elnökség felé.
A vita magyar olvasat felől nézve meglepő módon észérvek mentén folyt, de a magyar felmenőkkel rendelkező politikus elleni támadásokból mindenki kivette részét. Sarkozyt elsősorban korábbi bevándorlási politikája miatt kritizálták, bár akár támadhatták volna a most nyilvánosságra került líbiai kampánytámogatási ügye miatt is. A Mediapart oknyomozó portál szerint ugyanis a volt államfő 2007-es kampányát Moammer Kadhadfi líbiai diktátor 6,7 millió euróval támogatta. Ehhez képest eltörpül az az ügy, amelyről Sarkozy kampányával kapcsolatban októberben a Figyelő hetilap írt, nevesül hogy Habony Árpád a londoni bejegyzésű Danube Business Consulting Ltd.-n keresztül ad tanácsot Sarkozy kampánycsapatának.
Eközben a francia közbeszédet továbbra is uralja a bevándorlás, az illegális migránsok országban való szétosztásának, a párizsi ideiglenes táborhelyek felszámolásának témája. Bár a nemzetközi figyelem a múlt héten Calais városára és az ott felszámolt illegális táborra irányult, és általánosságban is kevesebb szó esik a Párizsban tanyázó hontalanokról, a francia fővárosban megközelítőleg ugyanannyi menedékkérő lézeng, mint eddig az észak-francia kikötőváros melletti sátordzsungelben. A főváros Stalingrad nevű negyedéből higiénés okokra hivatkozva már egy éve is kifüstölték az önkényes ingatlanfoglalásba is kezdett migránsokat, de nem sok időnek kellett eltelnie, hogy megint ugyanolyan állapotok uralkodjanak a felüljárók alatti területeken. A hatóságok péntek reggel mindenféle összetűzés nélkül megkezdték a közel négyezer lakosú rögtönzött tábor felszámolását. A menedékkérőket nyolcvan busz várta, hogy a főváros környékén található hetvennégy ideiglenes szállásra és tornaterembe vihesse őket.
A hét utolsó munkanapján a tavaly november 12-ei véres párizsi merényletek óta zárva tartó Bataclan szórakozóhely tulajdonosa bejelentette, hogy egy évvel a merényletek után megnyitják a kapukat, és az áldozatok emléke előtt tisztelgő koncertet rendeznek, a fellépő pedig a világhírű popzenész, Sting lesz.
