Királycsinálóvá vált a libertárius jelölt?

Nagy a vita arról az USA-ban, hogy a harmadik párti jelöltek okozták-e Hillary Clinton vesztét.

Egészen furcsa kampány volt a 2016-os az Amerikai Egyesült Államokban. Nemcsak Donald Trump botrányai és Hillary Clinton e-mail-ügyei miatt, hanem azért is, mert a republikánus és demokrata jelölt elutasítottsága miatt a korábbiaknál nagyobb – persze így is minimális – eséllyel indultak harmadik párti jelöltek.

November 8-án, helyi idő szerint a nap első perceiben – magyar idő szerint reggel hatkor – a New Hampshire-i Dixville Notchban megtartották az első szavazást az amerikai elnökválasztáson. Clinton 4, Trump 2, Gary Johnson, a libertáriusok jelöltje pedig 1 szavazatot kapott. A kampány során sokáig úgy tűnt, akár a 15 százalékos népszerűségi mutató is összejöhet az egykori új-mexikói kormányzónak, ifjabb Bush nagy barátjának, ám végül 7-9 százaléknál magasabbra nem jutott, sőt a választás előtti napokban már 3 százalékra mérték, pedig a szövetségi finanszírozáshoz 5 százalékra van szükség országosan.

Nem csoda, hogy még a választás reggelén megköszönte híveinek, hogy végig támogatták. „Bármi is történik ma, értsétek meg, hogy nyertünk. Rekordösszeget gyűjtöttünk össze. Annyi szavazatot fogunk kapni, hogy szövetségi finanszírozást nyerünk el – harmadik pártként” – írta kampánya hivatalos weboldalán a politikus, hozzátéve: támogatói ne legyenek türelmetlenek, „a forradalmakhoz idő kell”.

Nos, az 5 százalék nem jött össze, „csak” 3,25 lett belőle. Ám Gary Johnson négy évvel ezelőtt, szintén a Libertárius Párt színeiben indulva csupán 1,2 millió szavazatot gyűjtött Amerika-szerte, most ezt sikerült 4,1 millióra feltornászni – 1,2 milliót ezúttal a Zöld Párt jelöltje, Jill Stein szerzett.

Johnson a legtöbb szavazatot Texas államban szerezte, ott két Pécsnyi – 282 ezer – ember szavazott rá. Ezt követték további népes államok: Kalifornia, Florida, Illinois – mindenütt kétszázezernél több szavazata lett. Arányaiban viszont egykori kormányzósága helyszínén, Új-Mexikóban szerepelt a legjobban: a voksolók 9,34 százaléka tette le mellette a garast. Új-Mexikó mellett további hét államban (Észak-Dakota, Alaszka, Oklahoma, Dél-Dakota, Montana, Wyoming és Maine) járt 5 százalék fölött. A legkevesebb szavazatot – 4500-at – a fővárosban gyűjtötte a libertárius jelölt, hét államban a tizenötezer voks sem jött össze. Négy helyen (Mississippi, Washington DC, New Jersey és Louisiana) pedig nem tudta elnyerni a választók két százalékának a bizalmát sem.

Gary Johnson relatíve jó szereplése és Hillary Clinton bukása maga után vonta, hogy utóbbi hívei előbbit – valamint a többi harmadik párti jelöltet – fogják okolni a választási vereségért. Így is lett: a választási éjszakán igazán letaglózottnak tűnt, Hillary vereségét nehezen lenyelő CNN egyből bűnbakként nevezte meg őket Így segítette Donald Trump megválasztását Gary Johnson és Jill Stein című cikkében. Végigvették azokat az államokat, ahol Trump szorosan verte Clintont. A CNN szerint ha Floridában és Pennsylvaniában a Johnson-szavazók fele Clintonra voksolt volna, utóbbi vitte volna az összesen 49 elektort. Ha Michiganben a Johnson- és Stein-szimpatizánsok fele voksolt volna a demokrata jelöltre, övé lett volna a 16 elektor, ha pedig Wisconsinban Johnson szavazóinak fele és az összes Stein-rajongó Clintonra szavazott volna, utóbbi begyűjthette volna a 10 elektort. Azaz – írja a CNN – Johnson és Stein miatt összesen 75 elektortól esett el Clinton, ha ezen államokat vitte volna, ő lenne ma a megválasztott amerikai elnök.

Gary Johnson és Jill Stein Donald Trump kezére játszotta az elnökséget – írta a Vanity Fair. Szerintük ugyan keveseket érdekeltek a harmadik párti jelöltek, de éppen elegen szavaztak rájuk ahhoz, hogy emiatt Clinton veszítsen. A liberális Policy Mic is „felült erre a vonatra” a Hogyan segíthették a harmadik párti szavazók Hillary Clinton elnökjelöltségét című cikkével, ám a legtovább a Jezebel ment el – két posztot is szentelt a témának az alábbi címekkel: B*szd meg, Gary Johnson; illetve És te is b*szd meg, Jill Stein.

A libertárius elnökjelölt új-mexikói eredményváróján azt mondta szimpatizánsainak, hogy rengeteg okuk van ünnepelni. Hozzátette: „Lesz egy harmadik hang ebben az országban!” A TMZ-nek pedig szóvivőjén keresztül azt nyilatkozta, „savanyú a szőlő”. A szóvivő szerint Clinton akkor növelte volna esélyeit, ha kitalálta volna, milyen jelöltre vágyik Johnson több mint négymillió szavazója.

Augusztusban írtunk először hosszabban Gary Johnson jelöltségéről, akkor ezt írtuk: „Az egyelőre még nem jósolható meg, hogy Johnson melyik »nagy« jelölt szavazói bázisából szipkázhat el és mennyit, ám üzenete – fiskális konzervativizmus, liberális társadalompolitika, katonai izolacionizmus – mindkét párt kedvelőinek körében szimpatikus lehet”. Akkor nyugaton volt a legnépszerűbb, olyan államokban, ahol úgy festett, Trumptól vehet el szavazatokat.

Mégis, sokan gondolták úgy előzetesen, hogy Johnson inkább Hillary Clintont segítheti az elnökválasztáson, mint Donald Trumpot. Erre utal, hogy az exit pollok alapján a választók demográfiai sajátosságait nézve például kiderül, hogy harmadik párti jelöltre adta voksát a mormonok 14 százaléka. Ez a csoport, amelynek tagjai többnyire a republikánusokra szoktak szavazni (összességében a mormonok 61 százaléka tett most így), legnagyobb arányban Utah államban él (55%), itt Evan McMullin egykori republikánus politikus 20,41 százalékot ért el, míg Johnson 0,68 százalékot. A harmadik párti szavazóknál nem volt fellelhető más kirívó demográfiai sajátosság.

A The New York Times című liberális lap – amely hivatalosan is beállt Clinton mögé a kampány során – november negyedikén, azaz négy nappal a választás előtt publikálta a Gary Johnson, királynőcsináló című cikket, amelyben effektíve ki is jelentik:

„Könnyen elfelejthetjük a figyelemre méltó tényt: a libertárius elnökjelölt, Gary Johnson Hillary Clinton felé billentheti a választást”.

November elsejei közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva ugyanis azt írták, hogy három államban (Nevada, Colorado és New Hampshire) is nagyobb Johnson támogatottsága, mint Hillary Trumppal szembeni előnye. A választási eredmény alapján végül tényleg így is lett: mind a három államban kisebb előnnyel nyert Clinton, mint amennyi szavazatot Johnson megszerzett.

Persze a New York Times is megjegyezte, amire Johnson is utalt: semmi sem bizonyítja, hogy aki Johnsonra szavaz, jó szívvel választaná Clintont vagy Trumpot, ha harmadik párti jelölt nem lenne versenyben. A Clinton-pártiak nagyjából abba a hibába estek, amelybe a magyarországi baloldali ellenzék szokott, amikor a baloldali összefogásról vizionálnak: simán összeadják az adott esetben teljesen eltérő elveket valló pártok szavazóbázisát, miközben a választói matek nem így működik. Erre rá is döbbenhettek a 2014-es összefogás alkalmával. Egyszerűen nem elképzelhető, hogy ha sem Johnson, sem Stein nem indult volna idén, akkor a szavazóik Clinton mellé álltak volna.

A The Washington Post választási blogja, a The Fix a választás után nem hiába írt ilyen címmel cikket: Az elektorokat hibáztathatod Trump győzelme miatt. De nem hibáztathatod Gary Johnsont és Jill Steint. A WashPost még a választás előtt végigvette a billegő államokat a közvélemény-kutatások alapján, és azt találta, hogy sem Johnsonnak, sem Steinnek nem lesz komoly – csupán maximum 0,3 százalékos – hatása a versenyre. Állításuk szerint a cikkünk elején is idézett CNN-felvetés, a sok „mi lenne, ha” sem befolyásolta volna különösebben a választás végeredményét: azaz a harmadik párti jelöltek nélkül is Donald Trumpot választották volna meg amerikai elnöknek.