Olyan nagy lendületre tett szert, hogy a Demokrata Pártot meghatározó Clinton-klán jelöltjét, a korábbi elnök feleségét, Hillary Clintont is sikerült legyőznie, majd republikánus ellenfelét, John McCaint (2012-ben Mitt Romney-t) is – mondhatni könnyedén. Karizmája mellett az is segítette, hogy az első elnökjelölt volt, aki maximálisan támaszkodott a fiatalság elérését segítő internet nyújtotta lehetőségekre, például az úgynevezett mikrofinanszírozásra, melyben 1-5 dolláronként gyűjtenek adományokat emberek millióihoz hozzáférve.
Sokak már ekkor figyelmeztettek, hogy ilyen elvárásokat törvényszerűen kísér majd elégedetlenség. Hiába kezdte meg a pénzügyi válság következményeinek felszámolását, az iraki kivonulást, illetve a róla gúnyosan Obamacare-nek elnevezett új, átfogó egészségbiztosítási rendszer kiépítését, a választói csalódottságot már a soron következő, 2010-es félidős választáson le lehetett mérni, ahol az ellenzéki republikánusok többséget szereztek a képviselőházban. Az obstrukció folyamatossá vált, ami különösen a pénzügyeken látszott meg, és megnehezítette, meghosszabbította a válságból való kilábalást is: többször előfordult elnöksége alatt, hogy költségvetés hiányában az állam kifutott a pénzből, vagy mert a republikánus képviselők nem voltak hajlandók megemelni a törvényben rögzített államadósság-plafont.
S miközben jelentős előrelépést tett a heteroszexuálistól eltérő nemi identitású csoportok egyenrangúsítása felé, más területeken tragédiákkal volt terhes az elnöksége: tovább emelkedett a tömeges áldozatot követelő ámokfutások száma, s első fekete vezetőnek igencsak kínos módon a színes bőrűekkel szembeni rendőri erőszak is fokozódott, tiltakozó mozgalmat (Black Lives Matter – a feketék élete is számít) kiváltva. A republikánus ellenzék teljes elutasítása miatt ráadásul nem sikerült áttörést elérni az egyik legfontosabb kiváltó ok, a fegyverviselés szabályozása, korlátozása tekintetében. A politikai jobboldal sikerrel állított be minden erre vonatkozó demokrata törekvést a demokrácia korlátozásaként, az állampolgárok alkotmányosan garantált fegyveres ellenállási jogának felszámolására tett „államszocialista” kísérletként. A túlzott állami szereptől való félelem nehezítette meg az Obamacare elfogadását is, mely végül ugyan sikerült, ám a republikánusok máig nem barátkoztak meg vele, és fogadkoznak az ellehetetlenítésére.
