Ha tökéletes kompatibilitásról, politikai szövetségről, „testvérpárti” megközelítésről nem lehet is szó (a rendhagyó kampányt folytató Donald Trump nem egyenlő a Republikánus Párttal), a lehetőségeket bizonyosan igyekeznek kihasználni a „ha Amerikában lehet, akkor Európában is” logika alapján. Jól jelzi ezt a választás előtt, majd az eredmény nyilvánvalóvá válásakor látott magatartás az európai fenegyerekek részéről. Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front (FN) elnöke már akkor gratulált Trumpnak, amikor még nem is volt biztos, hogy nyerni fog. De szerdán gratulált Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) ideiglenes vezetője is, aki a brexithez vezető folyamat hajtómotorjának tekinthető. Párhuzamot vonva ő úgy fogalmazott, hogy „a 2016. év a brexit után még egy politikai forradalmat hozott”. Nem mellesleg ő volt az, aki kinn járva fellépett Trump kampányrendezvényein.
A jelenség visszaigazolását nyújtják a másik oldal, a politikai fősodor (különösen a baloldal) nyilatkozatai is, amelyekből süt a rettegés. Sigmar Gabriel német alkancellár, az SPD elnöke például azt nyilatkozta, hogy Trump az „új, tekintélyelvű soviniszta internacionálé éllovasa”. Kiemelte, hogy a „tekintélyelvű internacionálé” nemcsak Oroszországban és Törökországban mutatkozik meg Vlagyimir Putyin, illetve Recep Tayyip Erdogan elnök révén, hanem „Európa közepén is, Franciaországban Le Pennel, Sarkozyvel, Lengyelországban Kaczynskival, Hollandiában Wildersszel vagy Németországban az AfD-vel”.
