A keleti nyitás ellenére stagnál a kínai kapcsolat

A Szijjártó Péter által vázolt sikertörténetet egyáltalán nem tükrözik a kétoldalú kereskedelem számai.

Ha a kínaiak gazdaságról és Európáról gondolkodnak, akkor most már leginkább Magyarország jut az eszükbe. Legalábbis Szijjártó Péter szerint, aki a napokban kétszer is kifejtette ezt a tételt. A külgazdasági és külügyminiszter azonban hiába próbálja a kínai tőke európai hídfőállásaként beállítani hazánkat, a számok nem tükrözik optimizmusát. A két ország közötti kereskedelem ugyanis a korábbi fellendülést követően az elmúlt években hanyatlásnak indult. Ahogyan arra az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának adatbázisa rámutat, a távol-keleti országba irányuló magyar export 2014 és 2015 között 11 százalékkal esett vissza, s bár a visegrádi országok között egyelőre miénk a legnagyobb piac Kínában, ezt a státust éppen a térségünk kínálata iránt csökkenő kínai érdeklődésnek köszönhetjük. A 2014-ben még vezető Szlovákia ugyanis a régió exportjának visszaesésével többet veszített, mint hazánk, s északi szomszédunkat éppen ezért sikerült megelőznünk. Magyarország korábbi, 3,26 milliárd dolláros részesedése a kínai piacon azonban így is 2,9 milliárd dollárra csökkent, ráadásul hosszú távon a többi visegrádi országhoz képest elfoglalt vezető pozíciónk sem garantált. Jön fel ugyanis Lengyelország. Míg 2014 és 2015 között exportjuk 188 millió dollárral csökkent, addig ugyanezen időszak alatt Magyarország több mint 388 millió dolláros piacot veszített el Kínában. Európa egészét illetően pedig Szijjártó kijelentése kiváltképp félrevezető. Németország kereskedelme Kínával évről évre nő, a német statisztikai hivatal összeállítsa szerint exportjuk tavaly több mint 71 milliárdra rúgott.

– A magyar kivitel esetében meg kell jegyezni, hogy annak több mint 92 százalékát valójában a hazánkba telepedett multik kezében lévő piac adja – mondta megkeresésünkre Matura Tamás, a Corvinus-egyetem oktatója. A Kína-szakértő szerint a statisztikák ezért félrevezetők. Óvatosan kell kezelni a hazánkba érkező kínai működő tőkéről szóló sikertörténeteket is. Az elmúlt években ugyanis a magyar kormány több bejelentést is tett a hazánkban kínai pénzből megvalósuló befektetésekről, ezek többségének azonban a szakértő szerint nincs nyoma.

– Nem érkezett 2010 óta nagyobb horderejű kínai beruházás hazánkba – szögezte le Matura Tamás. Szerinte nem Magyarország a kínai befektetők célországa, az elmúlt másfél évben Csehország aratta le a babérokat. Véleményével pedig összhangban áll a konzervatív think tank, az American Enterprise Institute adatbázisa is. E szerint hazánkba legutóbb a Huawei telekommunikációs vállalat fektetett be 2012-ben, ezt megelőzően pedig a Wanhua vegyipari cég még 2010-ben.

– Sőt a Huawei 2012-ben már itt volt, vagyis akkor már csak a meglévő infrastruktúrát fejlesztette – hívta fel a figyelmet Matura Tamás. Szijjártó Péter kijelentéseit megkérdőjelezi továbbá, hogy az exporthoz hasonlóan a működő tőke tekintetében sem jó a regionális helyzetünk. Az elmúlt két évben Lengyelországban, Romániában és Csehországban is megvalósultak nagy horderejű beruházások kínai pénzből. A magyar–kínai gazdasági kapcsolatokat a nyugat-európai országokéhoz hasonlítani pedig a beruházások tekintetében végképp túlzás. Az Európai Bizottság egy friss jelentése szerint ugyanis az unióba érkező kínai tőke nagy léptékben nő, csakhogy nem hazánkat veszi célba. A dokumentum szerint Németországba 4,8 milliárd, Luxemburgba 730 millió, Görögországba pedig 403 millió dollár kínai működő tőke áramlott 2016-ban, s ez csak a kontinens három legnagyobb beruházása.

– Javítana a helyzeten, ha Magyarország és Kína között létrejönne a stratégiai partnerségi megállapodás – folytatta Matura Tamás. A kiemelt jelentőségű együttműködési forma a szakértő szerint jobb besorolást biztosítana Magyarországnak a pekingi adminisztráció előtt, aminek pozitív hatása jelentkezne a gazdasági kapcsolatokban is. Nem véletlen tehát, hogy a Kínával kötendő stratégiai megállapodás a magyar kormányzati kommunikációban is visszatérő elem. Szijjártó Péter múlt heti pekingi látogatásán ismét előrelépésről számolt be az évek óta húzódó ügyben, s Orbán Viktor egy októberi budapesti konferencián már multilaterális szintű, a kelet-közép-európai térség és Kína közötti együttműködést sürgetett, vélhetőleg azért, hogy hazánk így közelebb kerüljön az eddig csak remélt stratégiai megállapodáshoz. Ennek hiányában ugyanis a keleti nyitással nyíltan Kína felé forduló magyar kormány presztízsveszteséget szenved el. Kína ez idáig több mint ötven országgal emelte együttműködését a legmagasabb, stratégiai szintre, köztük térségünk több államával, így Csehországgal és Lengyelországgal is. S bár kínai kutatók jelezték, a sűrűn kötött megállapodások erodálták a stratégiai partnerség értékét, Matura Tamás szerint indokolt, hogy a magyar diplomácia továbbra is napirenden tartsa az ügyet.