A „nagyvas” legsúlyosabb tragédiái

A Tu–154-es évtizedeken át a keleti légi forgalom igáslova volt.

Zord Gábor László
2016. 12. 28. 8:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az Alekszandrov együttes tagjait a szíriai Latakiába szállító Tu–154-es vasárnapi katasztrófája Szocsi előtt már a sokadik esemény volt, mely a közvélemény előtt sötét színben tünteti fel a Tupoljev tervezőiroda legsikeresebb utasszállító repülőgéptípusát, mely több évtizedig utasok millióit szállította biztonságban – elsősorban a keleti blokk és a harmadik világ országainak színeiben – a legkülönbözőbb desztinációkra, sokszor rendkívül mostoha körülmények között. A megegyező elrendezésű (három hajtómű a farokrészben, T-vezérsík) amerikai Boeing 727 és brit Hawker Siddeley Trident 1026 példányban elkészült szovjet megfelelője közel negyven, halálos kimenetelű repülőeseményben volt ugyan részes, ám ezek közelebbi vizsgálatából kiderül: a legtöbbször nem a robusztus konstrukciójú gép, hanem a személyzet hibája, és környezeti tényezők voltak a legfőbb kiváltó okok. Az 1968-ban első repülését teljesítő Tupoljevről kevesen tudják, hogy utolsó példányát – a gyárban a nagy tempójú sorozatgyártásból hátramaradt részegységekből – 2013-ban adták át az orosz védelmi minisztériumnak, mely ma a típus legnagyobb megmaradt üzemeltetője.

A Tu–154-es pályáját beárnyékoló események közül többet ki lehetne emelni (Iránban például ténylegesen szörnyű statisztikával rendelkezik), de mégis van három esemény, melyről ezúttal is érdemes megemlékezni. A típus mindössze harmadik katasztrófája például a Malévhoz fűződik: 1975 szeptember 30-án Bejrút előtt zuhant le az egykori magyar légitársaság HA-LCI lajstromjelű repülőgépe, hatvan fő utas és személyzet halálát okozva. A 240-es járat esete máig tisztázatlan, bár a feltárt jelek arra utalnak, hogy a gépet lelőtték, vagy az izraeli, vagy a szíriai reguláris haderők vadászgépei, ami magyarázatul szolgálhat arra, hogy 41 év elteltével miért nem láthatunk tisztán az ügyben.

2001. október 4-én – alig egy hónappal a légi forgalom látványos megroppanását okozó egyesült államokbeli terrortámadások után – az ukrán légvédelem éleslövészeti gyakorlatának esett áldozatul egy orosz példány, mely főként izraelieket szállított. A Siberia Airlines 1812-es járatát a Szovjetunióban valaha gyártott legnagyobb ilyen célú fegyver, az Sz-200-as rendszer V-880-as rakétája találta el, melynek 217 kilogrammos robbanófeje esélyt sem hagyott a gépnek és utasainak. Ukrajna fejenként 200 ezer dollár kártérítést fizetett a 78 áldozat hozzátartozóinak.

2010. április 10-én a lengyel légierő 101-es jelzésű példánya, fedélzetén a Lech Kaczynski elnök vezette delegációval, mely a katyni mészárlás évfordulójára megrendezett megemlékezésre igyekezett, lezuhant a szmolenszki katonai repülőtérnél. A gyakorlatlan személyzet rossz időjárási viszonyok között, elöljárói nyomásgyakorlás közepette repült, az esemény objektív kivizsgálása azonban a lengyel–orosz politikai szembenállás és az időközben kibontakozó új hidegháborús viszony áldozatává vált.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.