Ha csütörtök, akkor Belgium, mármint uniós csúcs, ráadásul ebben az évben az utolsó. Csapataink természetesen újra harcban állnak, nézzük, mi is várható a brüsszeli találkozón.
Az, hogy az uniós elnök Szlovákia miniszterelnökeként Robert Fico a minap bejelentette, vége a politikailag korrekt korszaknak, illetve hogy végre vissza kellene térni az Európai Unió gyökereihez, még nem jelenti azt, hogy Brüsszelben minden új kerékvágásban futna tovább mától.
A brexit témáját, vagyis Nagy-Britannia uniós távozását lassan fél éve sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a brüsszeli intézményrendszer, eddig csak egy uniós főtárgyalót sikerült kiizzadni Michel Barnier személyében, és a gondok nagyja, a kínkeservesnek ígérkező tárgyalások a jövő évre tolódtak. Azonban ami a migrációs válságot és a külső határvédelmet illeti, várhatóan érdemi vitára kerül sor a csúcson az uniós–török megállapodás végrehajtásával összefüggésben Törökországról, annál is inkább, mert az osztrák külügyminiszter a minap az ország uniós csatlakozásának leállítását sürgette. Sebastian Kurz felhívása viszont biztosan nem kap támogatást, mert az uniós külügyminiszterek többsége már előzetesen leszavazta az indítványt. A cél tehát egyértelműen a 2016 márciusában nyélbe ütött megállapodás végrehajtásának megerősítése.
Van rá esély, hogy a jövőben a tagállamok közötti menekültelosztás önkéntes alapon működjön, ám arra már kevesebb, hogy ezt az uniós vezetők tanácsi határozatban is kimondják.
A csütörtöki, egynaposra tervezett, idei utolsó európai uniós csúcstalálkozón inkább a török–uniós menekültügyi megállapodás és a dublini menekültügyi elosztás finomhangolása várható. Információink szerint ismét Németország az, amely a szélesebb körű közös felelősségvállalás mellett fog kardoskodni, kérdés, hogy a többi huszonhét tagállam beáll-e mögé.
A magyar küldöttség harcias hangulatban, de gyenge érvekkel készül csatába a csütörtöki csúcsra, ugyanis olyan magyarországi lépésekre próbálnak alapozni, amelyek kérdésessé teszik a fellépés sikerét. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a mai kormányinfón arról beszélt, hogy a kabinet álláspontját a kvótaellenes népszavazás, a parlament álláspontja és az Alkotmánybíróság határozata köti, így „ennek szellemében” kell eljárni, mivel az utóbbi hetekben már „túl vagyunk a magyar helyzet tisztázásán”. Csakhogy a népszavazás – bár az érvényesen szavazók óriási többsége nemet mondott a feltett kérdésre – végül érvénytelenül zárult, a parlamentben november elején nem sikerült átvinni az alaptörvény módosítását, mivel a Fidesz nem „engedte el” a letelepedési kötvényeket, az AB pedig nem is arról hozott döntést, mint amit a kormány utóbb itthon kommunikált. (Az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy erre irányuló indítvány esetén vizsgálhatják, hogy az EU intézményei útján megvalósuló közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot vagy Magyarország szuverenitását. Ráadásul épp a migránsok csoportos betelepítésével kapcsolatos lényegi kérdés megválaszolását halasztották későbbre.)
Lázár János ennek ellenére megismételte, hogy Magyarországot nyilván megpróbálják sarokba szorítani a következő negyvennyolc órában az illegális bevándorlók kötelező szétosztása ügyében. „Nagy küzdelem előtt állunk” – mondta, hozzátéve, hogy az említett hazai okok miatt Magyarországnak nincs joga arra, hogy bármilyen európai uniós döntésre igent mondjon, amely a kötelező szétosztást kényszeríti az országra. Szerinte ha az ennek pártján állók végigviszik az elképzelésüket, akkor „vétóra kényszerítenek bennünket”, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy végül az önkéntes kvóta elvét fogadják majd el.
A kancelláriaminiszter csak utalt a vétóra, ám Lubomír Zaorálek cseh külügyminiszter prágai sajtótájékoztatóján egyértelművé tette, hogy országa a csúcstalálkozón újra el fogja utasítani a menekültek automatikus elosztását az egyes tagországok között. A cseh diplomácia irányítója leszögezte, hogy Prága a menekültügyben a hatékony szolidaritás elvének híve, és ezt az álláspontot kívánja következetesen képviselni az EU-ban. A Szlovákia által javasolt és a visegrádi országcsoport által is helyeselt hatékony szolidaritás lényege, hogy minden uniós tagállam lehetőségei szerint kapcsolódik be a migrációs válság kezelésébe.
Svédország megkezdte az illegális bevándorlók kitoloncolását
Többszöri fellebbezéseket vizsgáltak felül a svéd hatóságok, és úgy döntöttek, hogy az érintett bevándorlók nem jogosultak menekültstátusra – számolt be csütörtökön az M1 hírcsatorna helyi tudósítója. Elmondta, volt olyan, aki menekültkérelme benyújtásakor 18 éven alulinak hazudta magát, de költséges fogászati és térdvizsgálatokkal bebizonyították, hogy idősebb. A tudósító szerint a rendőrség szóvivője azt mondta: az utolsó pillanatig titokban tartják, hogy melyik központból mikor kezdik meg a szállításokat. A kitoloncolásokról szóló döntésre reagálva egy svédországi befogadó központban kedd este tüntetés kezdődött, és a stockholmi repülőtér dolgozóit is rá akarták venni, hogy sztrájkoljanak, ne vigyék vissza az embereket Afganisztánba.
Lapunk információi szerint ugyanakkor a tagállamok közötti menekültügyi rendszert máig összefogó és iránymutatást adó dublini rendelet reformját illetően még mindig jelentős ellentétek feszülnek a tagállamok között. Egy névtelenséget kérő magyar diplomáciai forrás szerint a tervezetben mutatkozik némi közeledés bizonyos területeken, ugyanakkor számos kiemelt politikai kérdés tekintetében nagyon messze vagyunk a megállapodástól. A magyar álláspont egyértelműen az, hogy az egységes európai beléptetési és utasinformációs rendszert (ETIAS) a lehető leggyorsabban el kell fogadni.
A török–uniós megállapodás végrehajtása, a dublini rendszer felülvizsgálata, az ETIAS életre keltése mellett azért más fronton is dolgozik az EU a migráció megfékezésén. Jelenleg Etiópiával, Szenegállal, Líbiával és Jordániával zajlanak tárgyalások a külügyi főképviselő vezetésével arról, hogy milyen segítséget nyújthat az EU az útra kelők visszafordításához.
A csúcson érdekesnek ígérkezik Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnökének beszámolója a kontinens gazdasági fellendítésének esélyeiről, annál is inkább, mert előtte az egységes uniós piacról, a fiatalkori munkanélküliségről, a kis- és közepes vállalkozások támogatásáról lesz szó. Az Európai Bizottság által indított Európai Stratégiai Beruházási Alap ugyanis 2018 közepéig legalább 315 milliárd euró értékű reálgazdasági többletberuházást kellene hogy mozgósítson, ettől a zászlóshajónak tekintett programtól várja az unió, hogy az olyannyira áhított fenntartható gazdasági növekedést ne csak elszigetelt régiókban, országokban, hanem uniószerte látni lehessen.
Egy biztos, Szlovákia már akkor is emlékezetes uniós elnökséget hagy maga mögött, ha áttörést semelyik általa kitűzött témában nem sikerült elérni, hiszen a júniusi brit népszavazás következményeinek uniós koordinációja mindenképpen egyedi teljesítmény. És Pozsony már azért is összeteheti a kezét, hogy a migrációs hullám összehasonlíthatatlanul kevesebb problémát okozott idén, mint egy évvel ezelőtt.
