Sok nő ismeri meg közelről a férje nadrágszíját

Az indiai nők lesznek a fő vesztesei a régi bankók kivezetésének. Vagyonok kerülhetnek elő a cihákból.

Indiát a világ legnagyobb népességű demokráciájának szokás hívni. A politikusok megválasztását és a hatalom zökkenőmentes átadását tekintve ez az állítás igaz is. Ugyanakkor hiba lenne azt gondolni, hogy Indiában maradéktalanul érvényesülnek a nyugaton alapvetőnek tartott demokratikus értékek. A felszín alatt tovább élő kasztrendszer mellett ez leginkább a nők elnyomásában nyilvánul meg. Az ENSZ egyik jelentése szerint az indiai nők nyolcvan százalékának nincs bankszámlája, és ha névleg birtokol is számlát, afölött valójában férfirokonai gyakorolják az ellenőrzést. Kevés nőnek van munkahelye: 1990-ben még a munkaerő 35 százalékát adták, részesedésük 2013-ra 27 százalékra csökkent.

Persze az alárendelt szerepet játszó nők ettől még igyekeznek titkon kivívni bizonyos fokú pénzügyi függetlenséget. A Quartz riportja szerint az indiai háziasszonyok nemzedékek óta lecsípnek kisebb összegeket abból a pénzből, amelyet a férjük ad nekik a háztartás fenntartására. Mivel nincs bankszámlájuk, és nem akarják, hogy erről bárki is tudomást szerezzen, készpénzben rejtik el ezt az összeget a kamrában, a párnacihában, a matrac alá. A középosztálybeli nők esetenként kisebb vagyonokat gyűjtenek így össze az évek során, egyes becslések szerint a lakásokban a férfiak tudta nélkül rejtegetett tartalékok a több százezer rúpiát is elérhetik (egy rúpia 4,3 forint). A legtöbb nő azért rejtegeti a pénzt, hogy a lányuk hozományához vásároljon belőle ékszereket, esetleg vészhelyzet esetén gyorsan hozzáférhető tartalékuk legyen.

Ennek a lehetőségekhez képest jól működő rendszernek azonban vége. Néhány hete a Narendra Modi vezette kormány puccsszerűen bejelentette, hogy azonnali hatállyal érvényteleníti az 500 és az 1000 rúpiás bankjegyeket. A drasztikus lépés célja az volt, hogy halálos csapást mérjenek a feketegazdaságra. Indiában ugyanis még a magyar viszonyoknál is sokszorta nagyobb az adózás elől eltitkolt pénzforgalom mennyisége. Az illegális tranzakciók nagy részét a most bevont két legnagyobb címletű bankjegyekben bonyolították. Ezek értéküket tekintve a készpénztömeg 86 százalékát teszik ki. Az érvénytelenítés után az indiaiaknak ötven nap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy bankokban, postákon a náluk lévő, immár használhatatlan papírpénzeket beváltsák, vagy betegyék a bankba. A kormány persze nem kényszeríti arra a készpénzhasználókat, hogy az ötszázasnál kisebb címletekben tartsák a pénzüket, bevezetett ugyanis egy kétezres bankjegyet. Erre azonban csak hivatalos pénzkiadóknál válthatják át a megtakarításaikat a polgárok, így a hatóságok fogalmat alkothatnak róla, mennyi készpénz áll a lakosságnál.

Mindennek az volt a fő célja, hogy a kormány tudomást szerezzen arról, egyáltalán mennyi pénz van az emberek kezében. Az érvénytelenítést követő napon azonnal be is jelentették, hogy a 250 ezer rúpia feletti bankbetéteket összehasonlítják az adóbevallások alapján tudható vagyon nagyságával, és ahol a bankbetét több, mint a bevallott jövedelem, ott a tulajdonos súlyos büntetésre számíthat. Az intézkedésekkel egy időben szárnyra keltek a Facebook indiai részén azok a viccesnek gondolt felirattal ellátott képek – mémek, ahogy manapság hívják őket –, amelyek arról szóltak, hogy sok indiai nő ismeri meg a következő napokban a férje, bátyja, apja nadrágszíját és tenyerét. Minthogy nincs önálló bankszámlájuk, kénytelenek évek óta gyűjtögetett vagyonukat bevallani a családban, ha nem akarják, hogy az év végén teljesen elveszítse értékét. Bár szóba jöhet az is, hogy suttyomban más címletekre váltják át a párnacihában tartott pénzeket, de ez nagyobb összegeknél körülményes lehet. A család nőtagjai azonnal lebuknának, ha napokig állnának sorban a pénzváltó automatáknál.

A pénzérvénytelenítés – elterjedt szakszóval: demonetizáció – bejelentését úgy időzítették, hogy utána két napig zárva tartottak a bankok, és ezekre a napokra még a pénzkiadó automatákat is lekapcsolták. A következő banki munkanapon aztán megindult a tömeg. Egy részük tüntetni ment a kormány ellen, a csendes többség azonban – mi mást tehetett volna? – beállt a bankok és posták előtt kígyózó végeláthatatlan sorokba. Csakhogy az új ötszázasokból és a forgalomból teljesen kivont ezresek helyett újonnan bevezetett kétezresekből korántsem jutott elég a váltóhelyekre. Így milliókkal esett meg, hogy egy teljes napig álltak sorba, de elfogyott az új pénz. Ahogy az szokott lenni ilyen rendkívüli események idején, hamar rémhírek terjedtek el, a kétségbeesett emberek pedig egymás torkának estek.

A legutolsó hírek arról szóltak, hogy hetvenen haltak meg a sorban állás közben vagy más módon, összefüggésben a pénzérvénytelenítéssel – köztük a nagy nyomás alatt dolgozó banki alkalmazottak is. Kiran Sharma és férje november 9-én, egy nappal a demonetizáció bejelentése után rohantak Mumbai egyik kórházába koraszülött babájukkal. Az orvos elsősegélyben részesítette a kicsit, de a további kezelés feltételeként 6000 új rúpiát (26 ezer forint) követelt előlegként a szülőktől, írja a The Independent. Nekik természetesen nem voltak megfelelő bankjegyeik, így elzavarták őket a kórházból. Mire egy másik kórházba értek, ahol már hajlandók voltak ellátni az újszülöttet, állapota már rosszra fordult, és nem sokkal később elhunyt.

Eközben kérdéses, hogy e meglehetősen drasztikus lépés hogyan hat India gazdaságára. Amint az utóbbi napokban kiderült, csak az embereket érte mindez derült égből villámcsapásként, hiszen a kormány és a pénznyomdák már legalább fél éve dolgoztak a művelet előkészítésén. És eközben sikerült még a bankok elől is eltitkolni az egészet. A lépéssorozat megítélésében élesen elkülönülnek a politikai oldalak. A vízkészletekért felelős miniszter marxistának titulálta Modi politikáját. Az Indian Express című lap a demonetizációt egyenesen az indiai kulturális forradalomnak nevezte – egyébként egyáltalán nem megbélyegzően, hanem egyenesen dicsőítve mint az „új India építéséért tett erőfeszítést”.

A Goldman Sachs bankház 7,6-ről 6,8 százalékra csökkentette az indiai gazdasági növekedésről kiadott előrejelzését, a mumbai tőzsdeindex pedig 3,8 százalékkal csökkent. A gazdaság nem omlott össze, a piacok érezhetően kivárnak. A közgazdászok egy része támogatja a miniszterelnököt, mások inkább mossák kezeiket. Az biztos, hogy a India mindeddig a feketegazdaság mocsarában fuldoklott. Az adóhatóság elől eltitkolt pénzek tömegét megbecsülni sem lehet. A Hindustan Times lap mégis úgy saccolta néhány évvel ezelőtt, hogy az össztermék negyven százaléka után nem adóznak. Ennek nyolcvan százaléka származik amúgy legális forrásból – az élet minden területéről az orvosoktól a tanárokon keresztül a kereskedelemig –, a fennmaradó húsz százalékot a bűnözés termeli.