A kétoldalú viszony különleges voltát az orosz Kül- és Védelempolitikai Tanács elnöke, Fjodor Lukjanov abban látja, hogy az e kérdésben rá nehezedő nyugati nyomás ellenére a magyar miniszterelnök évek óta következetes oroszpolitikát folytat. A Valdaj Klub tudományos igazgatója felhívja a figyelmet arra is, hogy most, amikor érezhetően változik az Európai Unión belüli hangulat, Moszkva fontosnak tartja támogatni mindazokat, akik kiálltak mellette. Magyarország ennek a pragmatikus, Putyint nem démonizáló hozzáállásnak a zászlóshajója. Lukjanov úgy látja, míg két éve a magyar álláspont még a legtöbb uniós országban nemtetszést váltott ki, ma már ha nem is a többség, de egyre több ország hangoztatja a szankciók értelmetlen voltát. „Teljesen normálisnak mondható hát, ha Putyin a mostani látogatással is támogatja Orbánt” – véli a politológus.
Nem tartja formálisnak a látogatást Alekszej Muhin, a Politikai Információk Központja nevű, a Kremlhez közel álló tanácsadó cég vezetője. A politológus felhívja arra a figyelmet, hogy Putyin támaszt, partnereket keres Európában, ezt már megtalálta Franciaországban, Olaszországban, bizonyos tekintetben Németországban, legutóbb Bulgáriában, valamint Orbán Viktor Magyarországában. Ezek az országok számíthatnak a Kreml jóindulatára is, jegyzi meg a moszkvai elemző.
Muhin visszautasítja azokat a gyakran elhangzó vádakat, hogy Moszkva az EU megosztására törekszik. „Oroszország erős Európában, stabil piacban érdekelt, mert a megosztottság, a káosz Moszkvát is gyengíti, mivel leszűkíti a gazdasági, kereskedelmi együttműködés lehetőségeit. A putyini Európa-politika lényege, hogy minél több országgal építsen ki partneri kapcsolatokat. Már csak azért is, mert Moszkva és Brüsszel kapcsolata manapság kimondottan rossz” – fejtegeti az elemző. Hasonlóképpen látja e kérdést Fjodor Lukjanov is, ő úgy fogalmaz, hogy Oroszország működőképes Európai Unióban érdekelt. „Moszkva számára közömbös, hogy ezt a cselekvőképességet az integráció elmélyítésével vagy máshogy érik el, csak működjön már végre Európa” – mondja Lukjanov, butaságnak nevezve, hogy Oroszország verné szét az EU-t. „Megy az Moszkva nélkül is” – jegyzi meg epésen az elemző.
Muhin egyébként Orbán Viktort nem nevezné oroszbarátnak. A politológus tisztában van a magyar miniszterelnök múltjával, emlékszik Moszkva-ellenes kirohanásaira, de értékeli jelenlegi pragmatizmusát. „Egyáltalán nem fontos, Orbán mit gondol Oroszországról. Lényegesebb ennél, hogy mit tesz” – mondja Muhin, s felhívja a figyelmet arra, hogy Putyin előszeretettel tárgyal a nemzeti érdekeket védelmező politikusokkal. A politológus a lengyel példát hozza fel. Amikor a Kaczynski ikrek állandóan Amerikába rohantak, akkor Putyin gúnyosan megjegyezte, hogy majd Washingtonnal eldönti, mi legyen Lengyelországgal. Az ezen a taktikán változtató, a nemzet szuverén vezetőjeként fellépő Donald Tusk megjelenésével Moszkva azonnal közvetlenül Varsóval kezdett el tárgyalni. Ugyanez a helyzet most Ukrajnával, amelynek sorsa a fenti okokból megint csak Moszkva és Washington tárgyalásain dől el. „Ha tehát Orbán kiáll a magyar érdekekért, azt Moszkva nemcsak érti, de meg is érti, s tiszteletben tartja” – fogalmaz Muhin. Szerinte egyébként ez, s nem az úgynevezett illiberális szemlélet köti össze Putyint és Orbánt. „Az orosz elnök gazdasági értelemben például annak ellenére liberális, hogy az állam egyfajta szabályozóként lép fel, ami nem mellesleg segített fenntartani a stabilitást a válságos időszakokban is” – mutat rá a tanácsadó cég vezetője.
