Széles mosollyal az ajkán sétált be a sajtótájékoztatóra Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő, miután megbeszéléseket folytatott Donald Trumppal. Sőt, az olykor komoly témák ellenére vidám hangulatban telt az egész esemény, se szeri, se száma nem volt a nagy nevetéseknek, és egymás körbeudvarlásának. A papírról felolvasott hivatalos, kötelező és udvarias fordulatok után a „miniszterelnök úr” egy csapásra „Bibivé”, az „elnök úr” pedig „barátommá” változott. Arra persze számítani lehetett, hogy Trump és Netanjahu egy húron pendülnek majd, különösen a Barack Obama alatti fagyos kapcsolatok után.
Még be sem rendezkedett rendesen a Fehér Házban Donald Trump, bízva az Egyesült Államok politikájának fordulatában, Izrael máris több ezer új ciszjordániai telepes lakóház megépítéséről döntött. Lépésüket világszerte felháborodás követte, különösen azok után, hogy decemberben az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadott el, köszönhetően Barack Obama leköszönő elnöknek, aki „búcsúként” nem élt vétójogával, ismételten illegálisnak nevezve az izraeli telepeket. De mégis, mik is pontosan ezek a telepek, és mennyi van belőlük? Cikkünk itt olvasható.
Amellett, hogy kölcsönösen biztosították egymást a szövetségük szilárdságáról, gyorsan megtalálták a közös hangot a szélsőséges iszlám elleni harcban. Trump úgy vélte, hogy az iráni atomalku a „legrosszabb megegyezés, amit valaha látott”, de a perzsa állam és nukleáris képességeinek fejlesztése, fenyegetése Izraelre és a régióra végig kiemelt témája volt a két vezetőnek. „Mindent megteszek majd, hogy megakadályozzam, hogy Irán valaha, és hangsúlyozom, hogy valaha, nukleáris fegyvert fejlesszen ki!” - ígérte ennek kapcsán az elnök. Ezek után ismét indulhat a találgatás, vajon Trump felrúgja-e a két éve nehezen összekovácsolt alkut?
Nem lehetett elkerülni az izraeli-palesztin konfliktus boncolgatását sem, és kiszólásaiból úgy tűnik, korábbi nyilatkozatai ellenére Trumpnak is egyre nagyobb étvágya van a béketeremtésre. Az amerikai elnök, ha félig tréfásan is, de egy-kétszer oda is szúrt Netanjahunak, amit ő olykor harsány hahotával fogadott. „A békéhez mindkét félnek kompromisszumokat kell majd hozni, ugye tudod?” – fordult oda például az egyik alkalommal, míg egy másik mondatában arra figyelmeztetett, hogy a telepeket „egy kicsit vissza kellene fogni”. Trump üzenve kicsit elődjének, védelmébe vette Izraelt az ENSZ-szel és azon országokkal szemben is, akik szerinte „igazságtalanul” bántak az országgal.
Az amerikai elnök ugyanakkor túl sok konkrétumot nem mondott arra nézve, hogy miért lenne sikeresebb a tárgyalások lebonyolításában, mint elődei. Újságírói kérdésre elmondta, hogy kompromisszum alatt azt érti, hogy a zsidók rugalmasabbak lesznek, a palesztinok pedig felhagynak a gyűlölet tanításával és elismerik Izrael állam létezését. A kétállami megoldással kapcsolatban pedig mindkét vezető egyetértett, nem az a lényeges, hogy minek nevezik a megegyezést, hanem hogy működjön. – Egy állam vagy két állam, nekem az tetszik, amelyik mindkét félnek tetszik - mondta Trump. Kjelentését sokan úgy értelmeztek, hogy az amerikai elnök elveti a kétállami megoldást, valószínűleg azonban inkább arról van szó, hogy minden megoldásra nyitott. Ami Netanjahut illeti, túl sok újdonsággal nem szolgált, tőle megszokott heves hangú beszédében hol az iráni, hol a palesztin fenyegetést ecsetelte, vagy az Egyesült Államokat magasztalta.
Trump nagy port kavaró ígéretéről, hogy az amerikai nagykövetséget áthelyezteti Jeruzsálembe, ezúttal nem esett szó.
