– Nem mondták ki, de úgy tűnik, a magyar kormány a határon túli pénzügyi támogatásain keresztül az iskolaközpont mellett tette le a voksát, félmilliárd forint érkezik egy új gútai katolikus iskola építésére.
– A pénz mindenekelőtt. Nincs benne logika. A támogatás sok esetben nagyon kártékony hatású. Ha itt Rimaszombatban tudunk működtetni egy óvodát, és csinálnak mellé egy másikat, mi történik? Az állami szép lassan kiürül, és a város megszünteti. A magyar kormány meddig fogja finanszírozni az általa alapított intézményt? Kassán is ez zajlik. A magyar óvoda állami támogatásban részesül. Most mellette egyházi óvoda nyílik magyar pénzből. Lehet óvodát nyitni a magyar állam segítségével, de ott segítsenek, ahol nincs megoldva az oktatás. Párhuzamos struktúrákat hozunk létre, csak azért, hogy legyen. És nem gondolunk bele, hogy mennyit árthatunk vele.
– De nem azért alakult mindez így, mert a cigányok miatt a magyarok a szlovák iskolát választják?
– Él egy roma generáció, amely nem látta a szülőket dolgozni. A munkához jutást kell megoldani először, az iskolaüggyel amúgy nem tudunk megoldani semmit. És hiába mondják, hogy a romákat külön kell kezelni, vannak szlovák romák és magyar romák.
– Mondok neveket és alapítványokat. Bugár Béla, Csáky Pál, Mécs László Alapítvány. Berényi József, Főnix Alapítvány. Menyhárt József, Libertate. Nem tartja furcsának, hogy ezek az alapítványok valahogy mindig akkortájt alakultak, amikor új elnök jött az MKP-ban?
– A Mécs László Alapítvány annak idején – nem állítom, hogy mindig a legjobb módon – abban segített, hogy kialakuljon a magyar képviselet. Aztán később, 2008-ban megalakult a Híd, de egy árva fillért sem kapott. A Libertate most kapott 200 millió forintot – ez relatíve alacsony összeg ahhoz képest, ami még jönni fog. De százszorta jobban tenné a magyar kormány, ha úgy adná, hogy önrészt kér hozzá. Mert szomorú, hogy kialakult egy réteg, amely csak magyar támogatásokból él. Az az illető aztán bármit kitalál, azt a magyar kormány finanszírozza. A Híd a zsebébe nyúlt, ha valamit akart. Párttámogatás helyett sokkal jobb volna intézményrendszerben gondolkodni. Ott van a Selye János Egyetem, amelynek meg kell mondjuk, sokszor siralmas a színvonala. Ha a magyar kormány úgy segítené a minőség javítását, hogy tanárokat támogatna abban, hogy Budapestről járjanak órát adni – Révkomárom egy óra Pestről vonattal, – akkor máris nem kéne a felvidéki diáknak Budapestre költöznie. Mert egy rimaszombati magyar gyerek nem jön vissza, nem fog közösséget építeni. Ottmarad Budapesten dolgozni. Ha ez így megy tovább, nemhogy magyar gyerek nem lesz, magyar vállalkozás sem lesz, amivel kezdeni lehet valamit. Még azt sem sikerült elérni, hogy a nyitott határokat kihasználjuk. Azt, hogy itt megtermeljük, ott feldolgozzuk, én ezt nem nagyon látom.



