Merkel megszelídítené Trumpot

Trump az egekig magasztalta a német kapcsolatokat, ettől még óriási a vitája többek között energiaügyben Merkellel.

Az amerikai keleti partot elborító hóvihar miatt a tervezettnél három nappal később tudott eljutni a Fehér Házba Angela Merkel, hogy német cégvezetőkkel megpakolt tárgyalódelegációjával kellően érzékeltesse nagyhatalmi pozícióját Donald Trump amerikai elnök előtt. A Siemens, a BMW, a Schäffer óriáscégek képviselőinek jelenléte kellően testesítették meg pénteken Washingtonban a republikánus adminisztráció munkahelyteremtésről vallott elképzelését, nem véletlen, hogy Trump az egekig magasztalta a német szakmai képzést, és fantasztikus kereskedelmi kapcsolatokról beszélt. A találkozó ennél azonban nyilvánvalóan többről szólt, a német kancellár például kijelentette, hogy védelmi költségvetésének növelésével eleget tesz NATO-beli pénzügyi kötelezettségeinek. A német kancellár örömét fejezte ki amiatt, hogy az amerikai elnök is hitet tett találkozójukon a minszki folyamat mellett, Donald Trump pedig újságírói kérdésekre azt válaszolta, nem híve az izolacionista politikának, de korrekt kereskedelmi és gazdasági megállapodásokat szorgalmaz.

Hogy miben tér el Amerika és Németország hivatalos álláspontja egymás kormányzati politikájáról, az a közelmúltban lezajlott pengeváltásokból már tudható. Donald Trump többször is hibásnak nevezte a kereszténydemokrata kancellár bevándorláspolitikáját, amely szerinte tönkreteszi Németországot, de Angela Merkel sem habozott élesen kritizálni az amerikai elnök első körben hét muszlim többségű országra érvényes beutazási tilalmát. A kancellár Trump megválasztása után kijelentette, hogy az erős, értékalapú transzatlanti kapcsolatokban érdekelt, ideje volna azonban többet is megtudni arról, mit kezd egymással a két vezető nagyhatalom, hogy gondolkodnak egymás globális szerepéről, egyáltalán, egyeznek-e a gondolatok például a NATO jövőjét illetően. Ennek tesztje is volt a találkozó.

A bevándorláson kívül egyvalamiben biztos, hogy szakadék tátong a két ország elképzelései között, és ez pedig az energiapolitika. Trump az eddig kiaknázatlan fosszilis energiaforrások felé tör, Merkel viszont folytatja a hagyományos energiamodellek leépítését, és a megújuló energiaforrások terjedését minél gyorsabb ütemben szeretné. A világ legfejlettebb országait tömörítő G20-as országcsoport soros elnökeként ezért Berlin nyáron azzal fog előállni, hogy a fejlett országok fizessenek szén-dioxid-kibocsátási díjat, hogy ezek az összegek képezhessék a globális megújulóenergia-hálózat pénzügyi alapját. A német vezető ebben a kérdésben a május végén Szicílián tartandó G7-es csúcson, majd július elején ennek nagyobb formátumú változatán, a G20-as csúcson Hamburgban mindenképpen előrehaladást szeretne elérni. És Amerikának a kérdésben tanúsított hajlékonysága döntő lesz a többi országra nézve is, ezt is tesztelte most Merkel Washingtonban. Merthogy előállt az a fura helyzet, hogy ahogy az innovációs iparágba döntött pénzeknek köszönhetően (és a németek számára örvendetesen) csökken a megújuló energiaforrások ára, úgy eshet a kereslet a szén, az olaj, a gáz iránt, ami azok árát is leszorítja. Emiatt persze többet kezdenek venni belőlük, és újra növekedne a fogyasztás. Ez viszont alapesetben Amerikának lenne jó. Ám ezt az energiaspirált előzné meg a szén-dioxid-kibocsátást terhelő díj.

Az idei G20-as találkozó hatalmas lehetőséget nyit meg az együttműködésre, és már most tudható, hogy Washington valószínűleg nem szándékozik kivonulni a párizsi klímamegállapodásból – értékelte lapunknak a találkozót Christoph Bals, a német Germanwatch környezetvédelmi kutatóintézet vezetője. – A környezetbarát, alacsony károsanyag-kibocsátásra épülő gazdaság világtrend, furcsa lenne, hogy a szuperhatalom Amerika épp ebből akarna kimaradni. A klímaváltozás üzlet, amelyet biztonsági és katonai szakértők is a következő évtizedek legnagyobb kihívásának tartanak. A találkozó arra jó, hogy megnyissa ezt a párbeszédet, egyfajta teszt arra nézve, hogy Trump hajlandó-e a vitára vagy teljesen elzárkózik előle – mondta Bals.

Ezeken kívül Merkel azt a gondolatot tudja elültetni az amerikai elnökben, hogy Európa nem ellenség vagy versenytárs, hanem stratégiai szövetséges és jó üzletfél. Ami Oroszországot illeti, az már fogósabb kérdés. – A német kancellárnak valószínűleg az az egyik célja, hogy egységes álláspont szülessen Oroszországról – erről beszélt lapunk megkeresésére Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. Szerinte a feleknek arra kell választ találniuk, hogyan tudnák összehangolni a Moszkvával kapcsolatos álláspontjukat. Habár az amerikai elnök Oroszországgal és Vlagyimir Putyinnal kapcsolatos korábbi nyilatkozatai oroszbarát politikára engedtek következtetni, ha a konkrét lépéseket nézzük, akkor azt látni, hogy egy megfontoltabb, a szövetségesekkel koordinált politikai igény merült fel. A szakértő szerint időszerű az orosz szankciók témájának érintése is, de egyeztetni kell, mit kérjenek a nagyhatalmak Moszkvától a büntetőintézkedések enyhítéséért. 

– Néha nehéz kompromisszumot találni az eltérő álláspontok miatt. De azért választottak meg minket, hogy találjunk – értékelt Merkel a találkozó után. Az eddigi csípős nyilatkozatok ellenére Amerika jobb helyzetből indul a németeknél most, mint a Schröder-érában, mivel a szociáldemokrata kancellár mindig élesen ellenezte például az iraki beavatkozást. Schröder oroszbarátsága is a múlté, mármint kancellári minőségében, tehát az is a kezére játszhat Washingtonnak, hogy Angela Merkel egyrészt jól ismeri Vlagyimir Putyint, másrészt azért józan távolságtartással van Moszkva irányában, és határozott állásponttal bír a szankciók kérdésében. Politikai megfigyelők szerint adott esetben Merkel akár szó szerint tudná tolmácsolni Trump üzeneteit a május 2-ra tervezett moszkvai útján. 

Két teljesen eltérő habitusú ember találkozott tegnap. A kiegyensúlyozott, az emberre figyelő, a beszélőt végighallgató Merkel és a harsány, vibráló Trump. Aki Merkellel találkozva szerencsére nem tett túl hivatali elődjén, George W. Bushon. Bush a 2006-os szentpétervári G20-as ülésen egyszerűen az ülő Merkel mögé állt, és pár másodperces vállmasszírozást adott a megrökönyödött német vezetőnek. Még ma is megoszlanak a vélemények, hogy ez mi akart lenni. Igaz, a Merkel–Trump-találkozónak is volt egy különös jelenete. Mint arra a Guardian felfigyelt, a sajtótájékoztatójuk előtt mintha az Egyesült Államok elnöke elhárította volna a kancellárral való kézfogást. 

###HIRDETES2###