Nem tud belenyugodni a tragédiába az öngyilkos pilóta édesapja

Két éve vezette sziklafalnak a Germanwings repülőgépét Andreas Lubitz. Édesapja a tragédia évfordulóján állítja: még kutatják, mi is történhetett.

Andreas Lubitz vezette 2015. március 24-én azt a Barcelonából Düsseldorfba tartó repülőgépet, amely a felszállás után körülbelül negyven perccel a Nyugati-Alpok hegyoldalának csapódott. A tragédiát senki nem élte túl. A 144 utas – köztük egy német iskolás csoport – és a 6 fős személyzet életét vesztette.

A 27 éves Andreas Lubitz másodpilóta volt a Germanwings menetrendszerű járatán. A hatósági vizsgálatok arra jutottak, hogy Lubitz kizárta a pilótát a pilótafülkéből, és öngyilkos szándékkal vezette a gépet a hegyoldalnak. Lubitz már korábban is küzdött pszichiátriai problémákkal, évekkel ezelőtt depresszióval kezelték. A tragédia előtti hetekben a szüleinek írt leveleiben látás-és alvászavarokra panaszkodott.

A tragédia pénteki évfordulóján több helyen tartottak megemlékezést: az áldozatok hozzátartozói a tragédia helyszínén, Franciaországban emlékeztek, volt megemlékezés a barcelonai repülőtéren és a németországi Halternben, a Joseph König Gimnázium udvarán – tizenhat diákjuk és két tanáruk halt meg a katasztrófában. De ebben az évben más is történt az évfordulón: Berlinben a sajtó képviselői elé állt a katasztrófát okozó pilóta édesapja – számolt be a német sajtó.

Günter Lubitz még ma is magyarázatot keres. Azt állítja: fia a tragédia idején nem volt depressziós, sőt, „életszerető és felelősségteljes” ember volt. Elmondása szerint a család válaszokat keres. Az igazságot azzal kapcsolatban, mi történt a fiukkal. Külön internetes oldalt is létrehozott erre a célra. Az oldalon egyelőre csak a tragédiára emlékeztető gyászszalagot és egy ima szövegét találja a látogató.

Günter Lubitz azt szeretné, ha itt jelenne meg a család verziója arról, ami történt. Mint mondta: most azzal kell élnie, hogy „depressziós tömeggyilkosként” mutatják be a fiát.

A sajtótájékoztatóra egy repülőszerencsétlenségekkel foglalkozó szakértő, Tim van Beveren is elkísérte, aki azt állítja: hibákat vétettek a nyomozás során. Szerinte korábban is volt már probléma a repülőgéppel – állítása szerint olyasmi is előfordult, hogy valaki beszorult a pilótafülkébe. Szerinte még az is elképzelhető, hogy Andreas Lubitz a tragédia idején eszméletlen volt. Vagyis szerinte lehet, hogy baleset történt. A szakértő állítja: további, „titkos” információkat is tartalmaz a szakértői véleménye, de ezeket elmondása szerint csak a nyomozó hatósággal osztotta meg.

A sajtótájékoztató kapcsán a hatóságok is újra leszögezték, mit gondolnak a tragédiáról. A düsseldorfi ügyész, Christoph Kumpa a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerint cáfolta, hogy Andreas Lubitz életvidám és egészséges lett volna 2015-ben. „Hónapok óta álmatlanságban szenvedett, és attól félt, hogy elveszti a szeme világát. Kétségbe volt esve” – mondta az ügyész. Lubitz számítógépének vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy a gép lezuhanása előtt Lubitz öngyilkossági módokról és a pilótafülke zárszerkezetéről olvasott. Szakértők szerint begyakorolta a zuhanást, mielőtt tényleg a hegyoldalnak vezette volna a gépet. Lakásán olyan gyógyszereket is találtak, amelyekkel autót sem vezethetett volna. Ezzel szemben az apa által felkért szakértő most azt állítja: ártalmatlan, hétköznapi készítményeket szedett, amely nem akadályozza az autóvezetést sem – ezt a Die Welt német napilap írta meg.

Günter Lubitz nyilvános szereplése felháborodást keltett. Joggal lehet attól tartani, hogy az áldozatok hozzátartozói sértésként élik meg a nyilatkozatát. A halterni iskola igazgatója, Ulrich Wessel a FAZ tudósítása szerint provokációnak nevezte a sajtótájékoztatót.

Harald Höfer, az egyik áldozat édesapja a Die Weltnek azt mondta: Lubitz szereplése tőrdöfés a szívükbe. Ráadásul ők azt remélték, hogy egyszer kapnak majd egy levelet a pilóta apjától. De Günter Lubitz máig nem vette fel a kapcsolatot az áldozatok hozzátartozóival.

A gép lezuhanása körül kialakult médiahisztéria a német sajtót is elgondolkodtatta. Utólag felmerült, hogy helyes volt-e, ahogyan a média az ügyet kezelte. A tragédiát követően a sajtóban spekulációk, félinformációk is megjelentek, közölték Andreas Lubitz teljes nevét, cikkek jelentek meg a magánéletéről, például felvételek róla és a házáról, információk a barátnőjéről, szüleiről. A német sajtótanácshoz története során sosem érkezett be annyi panasz, mint akkor. Ez, ha lehet, még nagyobb nyomást helyezett a szülőkre.