Tetszik Varsónak vagy sem, Donald Tusk megválasztása immár visszavonhatatlan, ha nagy csoda nem történik, 2019-ig ő marad az Európai Tanács elnöke. Beata Szydlo azt ugyan még meglebegtette, hogy blokkolni fogja a brüsszeli csúcs zárónyilatkozatának elfogadását, Tusk ügyén azonban már ezzel sem változtatna. A zárónyilatkozat elfogadásához minden tagállam beleegyezése szükséges – addig faragják, míg mindenki által elfogadható, általános következtetésekre nem jutnak –, a lengyel blokk tehát valóban komoly üzenettel bírna, ugyanakkor valószínűleg elég komolyan el is szigetelné Lengyelországot, ráadásul egy megnyerhetetlen harcban.
És hogy pontosan min is vitatkoznak a lengyelek, mi baja van a lengyel kormánynak az Európai Tanács elnökével? Elsősorban persze belpolitikai természetű a probléma. Leegyszerűsítve: míg Szydlo a Jog és Igazságosság alakulatát erősíti, addig Tusk a Polgári Platformét (PO). A varsói kormány vádjai szerint Tusk megsértette a semlegesség elvét, és Brüsszelből megpróbál beavatkozni a lengyel belpolitikába, továbbá ő viseli a politikai felelősséget a 2010-es, 96 életet követelő szmolenszki légi katasztrófáért.
No nem mintha az Európai Tanács elnökének szerepe olyan égbekiáltóan fontos volna. A tanács feladata, hogy „meghatározza az Európai Unió tevékenységének általános politikai irányvonalát és prioritásait”, az elnök pedig ezt koordinálja, feladata a konszenzus megteremtése. Ám egyrészt Tusk személye nyilván a lengyel belpolitikában szimbolikus tartalommal is bír. Másrészt ilyen vészterhes időkben a munkáját alapjában véve jól végző tanácsi elnök lecserélése kétségessé tette volna a stabilitást, az egységet, a folytonosságot, amire most az uniónak nagy szüksége van.
