Moszkva óvja Washingtont egy újabb csapástól

Orosz kollégája, Lavrov mellett végül Putyin elnök is fogadta Tillerson amerikai külügyminisztert.

Minden szempontból terhelt látogatást tett szerdán Moszkvában Rex Tillerson, az amerikai kormányzat külügyminisztere. Nem elég, hogy először utazott az Egyesült Államok befolyását még mindig legjobban megközelítő rivális nagyhatalom, Oroszország fővárosába, ráadásul a kétoldalú viszonyban jó ideje nem tapasztalt válsághelyzet közepette kellett tolmácsolnia a Trump-adminisztráció szinte naponta és személytől függően változó álláspontját Szíria ügyében. Tillersonnak még a legutolsó pillanatban is nehezebbé vált a helyzete. Személyes nyilatkozatainak irányváltásain túl az ENSZ-nagykövet, Nikki Haley szavait éppúgy számításba kellett vennie, mint főnöke, Donald Trump Fox News-nak adott legutóbbi interjúját. Ebben az amerikai elnök ugyan azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő Bassár al-Aszad szír elnök személyében egy „állatot” támogat, aki vegyi támadást intézett saját népe ellen, ám azt leszögezte, hogy az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni a „szíriai polgárháborúba”. Nem könnyítették meg Tillerson dolgát a világ vezető gazdaságait tömörítő G7 csoport külügyminiszterei sem. Ők előzőleg Olaszországban találkozva nem azonosultak brit kollégájuk, Boris Johnson javaslatával, hogy a múlt keddi incidens nyomán sújtsanak közös szankciókkal felelősnek tartott szír és orosz személyeket, elsősorban katonai vezetőket.

A nap menete is tükrözte ezt a kiszámíthatatlanságot. Tillersont vendéglátója, Szergej Lavrov azzal a határozott felszólítással várta, miszerint ne hajtsanak végre újabb csapást a szír kormányerők ellen, mint tették azt az állítólagos vegyi támadásra válaszul múlt péntekre virradóra. Emlékezetes, hogy ekkor a Földközi-tengeren lévő amerikai hadihajókról összesen 59 csapásmérő robotrepülőgéppel hajtottak végre támadást az ellen a repülőtér – az as-Sajrat légitámaszpont – ellen, ahonnan álláspontjuk szerint a civilekkel végző harci repülőgép is felszállt április negyedikén. Nyilatkozatával Putyin is „befűtött” a külügyminiszterek találkozójának, amikor úgy fogalmazott, hogy a Trump-adminisztráció januári hatalomra lépése óta tovább romlottak az amúgy sem rózsás orosz–amerikai kapcsolatok. Ezt az orosz elnök még megtoldotta azzal, hogy újból az amerikai légicsapás jogtalanságát hangsúlyozta és a vegyi támadás bizonyítékait hiányolta. Putyin utalt arra is, hogy újabb hasonló provokációkra számít Bassár al-Aszad kormánya ellen, hogy indokot teremthessenek az újabb támadásokra. Ha ez nem lenne elég, Sean Spicer fehér házi szóvivő (lásd keretes írásunkat), újból kifejtette: „száz százalékban” napirenden van a szírek elleni újabb akciók lehetősége.

Az ellentmondásos, a feszült hangulatot tovább fokozó nyilatkozatok között józanságot sugárzott James Mattis amerikai védelmi miniszter, aki első sajtótájékoztatóját tartotta a Pentagonban. Ő azzal próbált meg tiszta vizet önteni a pohárba, hogy leszögezte: Szíriában az amerikaiak vezette katonai műveletek „első prioritása” továbbra is az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harc, ugyanakkor ha az Aszad-rezsim újabb vegyi támadást hajt végre, azzal újabb válaszcsapást tesz indokolttá.

Miközben világszerte hiába várták a külügyminiszteri találkozóról érkező híreket, valósággal a hangulat enyhülését hozta, amikor kiderült: Putyin mégiscsak fogadta Tillersont.

Annak ellenére, hogy a látogatás előtti napokban több hír is napvilágot látott ennek ellenkezőjéről, mintegy alátámasztva az amerikai politikával szembeni moszkvai csalódottságot. Amit azonban a spekulánsok ezúttal nem vettek figyelembe, az az volt, hogy az orosz elnök és Tillerson régi ismerősök (Putyin 2013-ban még Barátság érdemrenddel is kitüntette az akkori Exxon-vezért). Ez a kötelék most is segített, így a volt olajipari vállalatvezető közvetlenül tudott beszélni a legfőbb orosz döntéshozóval, átadva Trump üzenetét. Hogy pontosan mit, arról cikkünk megjelenéséig nem derültek ki részletek, de az előző napok nyilatkozatai alapján arról lehet szó, hogy továbbra is Aszad támogatásának felhagyására, egy széles körben elfogadható politikai átmenet támogatására szeretnék rábírni a Kremlt. Kicsi az esélye, hogy az amerikaiak sikerrel járjanak, hiszen Aszad harctéri pozíciói orosz és iráni támogatottságának köszönhetően szilárdak. Az amerikaiaknak vagy egy roppant kockázatos, az oroszokkal való közvetlen katonai konfrontáció lehetőségét magában hordozó akciót kellene indítaniuk, vagy újfent fokozniuk kellene a javarészt iszlám szélsőségesekből álló szíriai ellenzék támogatását. Annyi a napokban végzett felmérésekből kiderült, hogy az amerikai átlagembernek nincs sok étvágya egy újabb intervenciós háborúhoz.

A Lavrov–Tillerson találkozón kiderült: Putyin kész jóváhagyni a szíriai légtérben az orosz és az amerikai harci gépek közötti incidensek megelőzését célzó kétoldalú memorandum hatályának helyreállítását. Az orosz fél kijelentette: készséget tapasztalt amerikai részről a szíriai Idlíb tartományban történt vegyifegyver-incidens nemzetközi kivizsgálásának ügyében.

„Még a második világháborúban sem használtunk vegyi fegyvereket. Tudják, még egy olyan hitvány alak, mint Hitler sem süllyedt olyan mélyre, hogy vegyi fegyvereket vessen be.” Ezek a szavak Sean Spicertől, a Fehér Ház szóvivőjétől származnak, aki Bassár al-Aszad szíriai elnök és a nácik között próbált párhuzamot vonni. Csakhogy az összehasonlítás rendkívül szerencsétlen volt, hiszen ha Hitler a harcmezőkön nem is vetett be vegyi fegyvereket, a haláltáborokban mérgező gázt is használtak a hatmillió zsidó meggyilkolásához. Spicer becsületére legyen mondva, hogy legalább ezúttal elismerte a hibáját, és nemcsak a republikánusok bőkezű zsidó támogatójának, Sheldon Adelsonnak telefonált, hogy bocsánatot kérjen, de a televízióban is elnézést kért, és meg sem próbálta mentegetni vagy kimagyarázni szavait.