A kérdés hamar forró politikai témává vált. Addig a két nagyobb párt, az 1970 óta Bruno Kreisky kancellár vezetésével kormányzó szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) is egyetértettek az atomenergia használatában, egyedül az Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ ellenezte azt. A parlamenti vitában azonban a kormány által beterjesztett szakértői anyag kapcsán több biztonsági hiányosságra is rámutattak, az ÖVP politikusainak többsége pedig ennek nyomán – atomenergia-párti véleményük ellenére – a zwentendorfi építkezés ellen foglalt állást. A kancellár nehéz helyzetbe került: a parlamentben nem volt meg az ügy támogatottsága, még saját pártjának vorarlbergi képviselői sem szavazták volna meg, hiszen éppen akkor küzdöttek egy svájci atomreaktor építése ellen.
Ezért aztán 1978 közepén Kreisky kancellár, aki korábban alkalmatlannak találta a kérdést arra, hogy népszavazáson döntsenek róla, mégis úgy döntött, hogy referendumot tart az atomenergia használatának ausztriai meghonosításáról. Úgy gondolta, hogy egyértelmű többség fog felsorakozni mögötte, ezért aztán saját politikai jövőjét is a népszavazás eredményéhez kötötte. A november ötödikére kitűzött referendumot intenzív kampány előzte meg mindkét oldalon: az atomenergia pártján szállt síkra az SPÖ mellett a gyáriparosok, illetve a szakszervezetek szövetsége is; míg az ellenoldalon széles civil összefogás alakult ki, de a szociáldemokraták szakadárjai is csatlakoztak a kampányhoz.
