Soha nem kapcsolták be az osztrák atomerőművet, mert a polgárok ellenezték

Ausztriában a működő demokrácia állta útját egy már megépült atomerőmű beüzemelésének.

A kérdés hamar forró politikai témává vált. Addig a két nagyobb párt, az 1970 óta Bruno Kreisky kancellár vezetésével kormányzó szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) is egyetértettek az atomenergia használatában, egyedül az Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ ellenezte azt. A parlamenti vitában azonban a kormány által beterjesztett szakértői anyag kapcsán több biztonsági hiányosságra is rámutattak, az ÖVP politikusainak többsége pedig ennek nyomán – atomenergia-párti véleményük ellenére – a zwentendorfi építkezés ellen foglalt állást. A kancellár nehéz helyzetbe került: a parlamentben nem volt meg az ügy támogatottsága, még saját pártjának vorarlbergi képviselői sem szavazták volna meg, hiszen éppen akkor küzdöttek egy svájci atomreaktor építése ellen. 

Ezért aztán 1978 közepén Kreisky kancellár, aki korábban alkalmatlannak találta a kérdést arra, hogy népszavazáson döntsenek róla, mégis úgy döntött, hogy referendumot tart az atomenergia használatának ausztriai meghonosításáról. Úgy gondolta, hogy egyértelmű többség fog felsorakozni mögötte, ezért aztán saját politikai jövőjét is a népszavazás eredményéhez kötötte. A november ötödikére kitűzött referendumot intenzív kampány előzte meg mindkét oldalon: az atomenergia pártján szállt síkra az SPÖ mellett a gyáriparosok, illetve a szakszervezetek szövetsége is; míg az ellenoldalon széles civil összefogás alakult ki, de a szociáldemokraták szakadárjai is csatlakoztak a kampányhoz. 

A közvélemény-kutatások továbbra is atomenergia-párti többséget mutattak. A népszavazáson mégis meglepetés született: a választópolgárok közel kétharmada ment el szavazni, és 50,5 százalékuk az atomenergia ausztriai bevezetése ellen, 49,5 százalékuk amellett tette le a voksát. Szűken tehát, harmincezer szavazattal, de az atomenergiát ellenzők tábora nyert. A szinte teljesen kész zwentendorfi atomerőműben a szavazásnak megfelelően ezért nem kezdődött meg a termelés. 

A döntés ellenére a nyolcvanas évek elején is terítéken volt a folyamatosan üzemkész állapotban tartott atomerőmű ügye. Egy második népszavazási próbálkozás bukása, illetve a csernobili katasztrófa után azonban elkezdték leszerelni a reaktorokat, amelynek alkatrészeit három hasonló németországi erőműbe építették be. A zwentendorfi épületet később erőművi szakemberek oktatására is felhasználták; több filmet is forgattak a területen, sőt, még zenei fesztiválokat is tartottak benne. 2005-ben aztán végképp zöld fordulatot vett a történet: az alsó-ausztriai energiaszolgáltató felvásárolta az épületet, és ezer napelemet helyezett el rajta. Így az erőmű végül mégis termelt áramot: csak nem a referendumon elutasított atomenergia, hanem a napenergia használatával.