Miközben a kormány törvényt hoz a Közép-európai Egyetem (CEU) ellen, az autoriter állam, Szingapúr egy ízig-vérig liberális filozófust indított világ körüli útra. Az amerikai születésű, de indiai származású Neil Sinhababu az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának meghívására érkezett Magyarországra. Etikus hedonistának vallja magát, nézetei szerint a világ akkor válhat jobb hellyé, ha minél több ember számára biztosított az általuk vágyott örömök elérése. Ez pedig számos, önmérsékletre biztató erkölcsi normával szembemegy: Sinhababu például nem tartja aggályosnak a testi örömök hajszolását, amennyiben az a későbbiekben nem okoz az individuum számára az elért élvezeteknél nagyobb szenvedést.
A liberális nézeteket hirdető filozófus 2008 óta dolgozik a Szingapúri Nemzeti Egyetem filozófia intézetében, harminc másik külföldi kollégájával. Az Oxford kiadó jelentette meg a klasszikus brit filozófus, David Hume motivációelméletét továbbgondoló, Hume-i természet című könyvét. A délkelet-ázsiai városállam egyeteme ezért döntött úgy, hogy támogatja Sinhababu utazásait. Az utóbbi évben körbeutazta a földet, eddig több mint húsz országban mintegy 130 tudományos konferencián tartott előadást – ennek a körútnak volt része az MTA BTK Filozófiai Intézet Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Kutatócsoportja által tegnap szervezett konferencia is.
A papírforma szerint Szingapúr államformája köztársaság, a délkelet-ázsiai országot 1965-ös függetlenedése óta egyetlen politikai erő, a Népi Akció Párt (People’s Action Party, PAP) vezeti. Bár a kormánypárt történelme során nem mindig riadt vissza az ellenzékével szembeni keményebb fellépéstől, Sinhababu szerint ezzel nincs semmi baj. – A liberális demokrácia alapja a vita, a kommunikáció – mondja a szingapúri egyetem filozófusa. Sinhababu szerint erre érzett rá a Népi Akció Párt is. – A polgárok érzékenyen reagáltak a választások befolyásolására, ami a PAP népszerűségében azonnal meglátszott – folytatja a filozófus. Elmondta, a kormánypárt ezért inkább teret engedett a lakosság demokratikus igényeinek, ami biztosította számukra a 2011-es és 2015-ös választások során aratott győzelmeket. Igaz, Szingapúr függetlenedése óta építi az egészséges demokráciához nélkülözhetetlen, tömegek számára elérhető oktatási rendszert. A Financial Times korábbi cikke idézi az államalapító Li Kuang-jao 1966-os beszédét, melyben közölte: ahhoz, hogy Szingapúr túléljen és gazdaggá váljon, „szigorú, elszánt, magasan képzett és oktatott közösségre van szüksége”. Ehhez pedig az ország a külföldi szellemi tőkére mindig is épített, a városállam évente több százmillió dollárt költ külföldi ösztöndíjasok, diákok és kutatók meghívására. A Financial Times ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a következetes politikának hála az ország viszonylag keveset költ oktatásra. A rendszer mára annyira kiforrott, hogy biztosítja Szingapúr vezető pozícióját a különböző oktatással kapcsolatos nemzetközi felmérésekben.
