Kedd óta ismét azzá vált, ezt pedig a nyugati szövetségesek lelkesen támogatják. Akkor is, ha arra senki sem tud választ adni, mi maradna Aszad után a romokon.
A feltételes mód, a bizonytalanság minden megnyilatkozásban szerepel azzal kapcsolatban, ki követhette el az ideggázos támadást, az úgymond héják is a „minden bizonnyal” fordulattal húzzák rá a damaszkuszi rezsimre a tettes szerepet, mint történt az a 2013-as gútai mészárlás után is.
Lehet, hogy így volt, nagy a valószínűsége, hogy Aszadék valóban felelősek, de a politikát és a geopolitikai érdekeket lemetszve, tényszerűen, száz százalékig ez nem jelenthető ki. Aszadot nyugodtan nevezhetjük diktátornak, de nem őrült. Egy ilyen támadás nem áll az érdekében, hetvenpár ember, köztük sok gyerek lemészárlása emberileg borzalmas, a háború tekintetében azonban nincs jelentősége, nem fordít meg harcászati szempontból semmit. Politikai értelemben annál inkább, a következmények már ismertek.
Annyi bizonyos, Washington a támadás előtt üzent a közelben állomásozó orosz erőknek, általuk pedig a szír csapatok is értesülhettek a közelgő akcióról, sok értéket, csapásmérő eszközt, repülőt biztonságba tudtak helyezni. A cél tehát egyelőre nem a rendszer megrendítése volt. Péntekre virradóra Trump 180 fokot fordult, ám reggelre hivatala igyekezett leszögezni: nincs változás az amerikai politikában.
Miközben a rakéták elindultak, Trump elnök Floridában megkezdte vacsoráját kínai partnerével. És mint tudjuk, minden mindennel összefügg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!